 |
„És az üvegtábla leomlott. Hatalmas darabok és kisebb, borotvaéles szilánkok zuhantak alá, egy részük ki az utcára, egy részük a szobába. Olyan hirtelen, olyan váratlanul történt az egész, hogy Simon megijedni sem tudott. Kevés dolog annyira meglepő, mint hogy valamit kívülről belevágnak egy 47. emeleti ablakba. Az egyik nagyobb üvegdarab levágta Simon mindkét lábfejét, éles szilánkok tucatjai vágódtak az arcába, felsebezve a bőrét, az ajkát, a nyelvét és a szemét. Simon előretántorodott. Egy közel a mennyezet magasságából alázúduló háromkilós üvegdarab levágta a fél arcát, aztán belemetszett a térdébe. Simon térdre rogyott, és a lendülettől előrehajolt, üvegdarabok fúródtak a hátába, a tarkójába és a fejébe. Nicole elégedett volt. Lenyomta a másik kapcsolót a hevederen, és megindult felfelé. Simon épp ekkor kezdett zuhanni a föld felé. Nicole öt másodperccel később a tetőn volt, eltüntette a nyomait, és az előre kidolgozott menekülési útvonalon lelépett. Simon Trevors fényablaka egy elég jó fényablak volt. Ha a legjobb van neki, akkor semmilyen madár nem tudta volna betörni. És akkor más módon halt volna meg.”
