Barokk és copf házacskák között, macskaköves utcákat, szűk sikátorokat, girbegurba lépcsőket járva fedezhető fel ez a Duna-parti település.
Mediterrán hangulatú várossá a török elől menekülő szerbek tették, akik a letelepedésük óta eltelt évszázadok alatt számos templomot emeltek itt.
Szentendre a 17. századtól a magyarországi szerbség egyházi és kulturális központja. Erről tanúskodik a Szerb Egyházművészeti Gyűjtemény és a szerb püspöki templom, a Belgrád-székesegyház.
Az élő pravoszláv egyházművészettel és a templomok világával a barokk–rokokó
Blagovesztenszka-templomban ismerkedhetünk meg, ahol még érezni a füstölők illatát, aranyban csillog az ikonosztáz, és a háttérből egyházi zene szól.
Keskeny, „egy embernyi” közön kaptathatunk fel a 14–15. században épült római katolikus plébániatemplomhoz, amelytől csodálatos kilátás tárul elénk: piros háztetők, fehér falak és sárga templomtornyok kavalkádja. Szentendre több mint száz éve írók, festők, szobrászok kedvelt lakóhelye. Kéttucat múzeuma, galériája neves magyar képzőművészek, köztük Barcsay Jenő, Kovács Margit, Kmetty János, Ferenczy Károly munkáinak ad otthont.
A közelmúltban nyitotta meg kapuit a különleges hangulatú, Művészet-Malom névre hallgató, egy régi malomépület felújításával létrehozott kiállítóterem és kulturális centrum.
A város határában, a hegyek lábainál épült
Szabadtéri Néprajzi Múzeum közel ötvenhektáros területen mutatja be Magyarország különböző tájegységeinek építészeti és tárgyi kultúráját, hagyományait. És itt nemcsak szemlélődni lehet ám, hanem a vállalkozó kedvűek meg is próbálkozhatnak azokkal a mesterségekkel, a korongozással, a kalácssütéssel vagy éppen a szövés-fonással, amelyek valamikor a paraszti élet mindennapos részei voltak. Annak pedig, akit másfajta „mesterségek” érdekelnek, különösképpen, ha a zene és a színházművészet is közéjük tartozik, érdemes hosszabb időt eltöltenie a városban, leginkább a Szentendrei Nyár nevet viselő programsorozat idején.
