A minap arról kérdezték, hogyan építette fel az Egy fiúról főhősének karakterét, aki kénytelen összebarátkozni egy kisfiúval. „Ennek a kissrácnak, Marcusnak a figurája ismerős volt számomra, mert hajdani önmagamra emlékezetett, úgyhogy meg tudtam érteni, hogyan érez – mesélte Grant. – Marcust is élénken foglalkoztatja a titokzatos gyengébbik nem, akárcsak engem akkor – no meg persze most is… Emlékszem, ennyi idős koromban nem találtam magamat eléggé vonzónak és férfiasnak, ezért egyszer nagyon megörültem, mert rögbizés közben kaptam egy nagyot a képemre, és lila lett a fél arcom. Büszkén mászkáltam vele, és úgy tettem a lányok előtt, mintha valamilyen nagy bunyóban szereztem volna.
Aztán lelapult a daganat, és megint nyápicnak éreztem magam. Gyorsan megtaláltam a megoldást: egyik este a fürdőszobában fogtam anyukám borotváját, amivel a lábát szőrtelenítette volt, és csinos vágást ejtettem az arcomon. Ez jóval hatásosabb volt a lányok körében, ráadásul sokkal tovább tartott, amíg meggyógyult. Azóta se tudtam ilyen olcsón megúszni a csábítást…”
