Ami még ennél is rosszabb: Kleopátra úgy döntött, Caesarnak adja szívét. Julius Caesarnak, minden népek legnagyobb uralkodójának. Legalábbis ő szereti így hívatni magát.
A büszke királynő egy idő után megunja az öntelt Caesar piszkálódó megjegyzéseit, és fogadást köt vele: ha Kleopátra emberei képesek III (három) hónap alatt felépíteni egy csodás palotát a sivatag közepén, Caesar nyilvánosan elismeri, hogy az egyiptomi a legcsodálatosabb nép a világon.
E nehéz feladat megoldására Kleopátra Skiccpauszt, a szépreményű avantgárd építészt kéri fel. Ha sikerrel jár, annyi aranyat kap, amennyit élősúlyban nyom; ha felsül, a mindig éhes és nagyon ronda királyi krokodilok uzsonnája lesz.
A határidő betartásához igazi csodára van szükség! Ezt a csodát Asterixnek és Obelixnek hívják, és persze ne feledkezzünk meg Csodaturmixról, a varázslóról sem, aki mint tudjuk, a Mágikus Főzet őrizője.
A gonosz Nóniusz, Kleopátra hivatalos udvari építésze irigykedik riválisára, ezért elhatározza, mindent elkövet annak kudarca érdekében. A kétségbeesett Skiccpausz eközben Papiruszszal, buzgó, ám teljesen agyalágyult írnokával az oldalán Galliába utazik, hogy megtalálja Csodaturmixot és az ő híres főzetét. Csakhogy útját állják Caesar hatalmas seregei, amelyeket a rendkívüli képességű Eszeminusz vezet, s ki kell cseleznie Nóniusz ármánykodását is – elegendő lesz-e így a főzet a győzelemhez?
A bölcs Csodaturmix a tengernyi baj láttán megkéri jó barátait, Asterixet és Obelixet, valamint a kiváló Töpszlixet, hogy minden erejükkel, ötletességükkel és bátorságukkal segítsenek Skiccpausznak a palota felépítésében. Különben jönnek a mindig éhes és nagyon ronda királyi krokodilok…
