 |
Kattints a képre! |
Az értelmes élet és a borfogyasztás között szorosabb összefüggés is van, mint gondolnánk. A bor a földet birtokába vevő ember ősi jelképe. Türelem, hely, idő, emberi közösség, baráti társaság, értelmes együttlét kelléke a bor. Már az időszámítás kezdete előtt a kelták is termesztettek itt szőlőt, de a római korból ezzel kapcsolatos tárgyi emlékek is léteznek. A XVIII. században az ide betelepült német lakosság kultúrájának és gondosságának is köszönhető a szőlészet fellendülése. Hozzáértő emberek, remek természeti adottságok, hagyományok kellenek egy pohár jó borhoz.
 |
Ahol a szőlő- és borkultúrának több mint kétezer éves hagyománya van, ott nem csak a hagyományok, hanem a mindennapi dolgok is kötelezik az itt élőket, akik szőlővel és borral foglalkoznak, hogy sokat tegyenek e kultúra fennmaradásáért. Az évezredes hiteles dokumentumok e tradíciókat erősítik, és ennek köszönhetjük, hogy világszerte megismerték a szekszárdi vörösborokat. A kereskedelmi tevékenység, a művészeti és kulturális események szintén e hírnevet erősítették.
A szekszárdi vörösbor vidámító, inspiráló tüze átível borok, s évszázadok között. Ezt bizonyítja IX. Pius pápa, aki névnapjára 1865-ben szekszárdi vörösbort kapott ajándékba Liszt Ferenctől, s levelében a fenséges italról megjegyezte: “ez a szekszárdi bor tartja fenn egészségemet és ép kedélyemet”.
A Tolna megyei kisváros lankás dombjain kívül máshova is terjed ez a Borút. Érdemes végigjárni Bátaszéktől Zombáig, a dunántúli dombok között.
