Politikai karikatúrák 1945-2002

Ki gondolná, hogy a képzőművészet könnyűlovassága politikai traktátusaiban – például Firenzében – már az 1400-as évek végén is ily eszközökkel nyomott fricskát a mindenkori hatalom fitos kis nózijára? Volt hát ideje, hogy Magyarországra érve igazán professzionálissá forrja ki magát, melyet a kiteljesedés kezdeti időszakában olyan élclapokban bizonyíthatott, mint az Üstökös (1850), a Borsszem Jankó (1868) vagy a Bolond Istók (1878).

A Történeti Hivatal (VI., Eötvös u. 7.) kiállítása az 1945-50 közötti időszakból több korabeli újságból mutat be válogatást a háború utáni újjáépítésről, a reakció elleni harcról és a koalíciós idők politikai humorából. A Szabad Száj, a Pesti Izé, a Fűrész nem átallotta például az MKP és a Szociáldemokrata Párt politikai “egybekelését” Rákosi és Szakasits házassági nászaként, majd civódó családi kapcsolataként ábrázolni vagy a fejlődés útjának az Országos Sültgesztenye-ipari Minőségellenőrző Intézet ténykedését megjelölni. A hatvanas évektől a tárlat az egyedül talpon maradt Ludas Matyi karikatúráin keresztül mutatja be a korszakot, melyek már a békeharc karikatúrákba épített fegyverét tompítóval felszerelve igyekeztek elsütni. Egy kicsit finomodott, konszolidálódott maga a téma is, s bár a késői Kádár-korszakban ismét leplezetlen egyértelműséggel jelentek meg a politikusarcok, a torzítást, gúnyolódást már egyfajta belátó-együttérző, joviális mosolyt fakasztó szándék, hivatalosan engedélyezett összekacsintás váltotta fel. Kénytelen-kelletlen. Aztán egy nagy ugrás, és Balázs-Piri Balázs rajzkölteményeiből egy röpke pillanat alatt a ’89-es rendszerváltástól napjainkig terjedő időszak Ügynökvilág Magyarországon című válogatásában találjuk magunkat.

Lehet persze rajtuk bosszankodni is, de talán mindenki jobban teszi, ha az aktualitásoktól kicsikét elvonatkoztatva nevetni indul a tárlaton fellelhető 200, tematikusan elrendezett karikatúra közé!