Ahol a városoktól távol, az éjszakában oroszlánok, sakálok üvöltése hallatszik, ahol az elfántcsordák méltóságteljesen ballagnak valahová a távoli messzeségbe. Ahol a nyúlánk maszájok különleges ékszerei Afrika titkairól mesélnek, s a kikujuk felemelt karjukkal ma is a hegy felé fordulva imádkoznak.
Ez a sokarcú világ mindenkit megigéz. A szárazságtól sújtotta országban a Mount Kenya tetején mint valami szikrázó tükör csillog a hó, a sivatagtól csupán
néhány mérföldre a hegyi erdőkben különleges színű orchideák pompáznak, a félmeztelen nomád pásztorok pedig négykerék meghajtású szupermodern terepjárókra támaszkodnak.
A szafarira érkezők elsősorban a nagy ötökre kíváncsiak, az elefántra, az oroszlánra, leopárdra, a bivalyra, amelyek éppen hogy csak megúszták a századelő nagy vadászatait.
Az igazán kalandvágyók pedig a Turkana tóhoz látogatnak el, erre a lidérces helyre, ahol a fekete sziklák, tűzforró kövek, sivatag, s néhány satnya tövisbokor mellett hallatlan konoksággal élnek, s küzdenek a természettel a fennmaradásért a nomád törzsek. A tó környékén talált régészeti leletek bizonyítják, hogy bármily mostoha e vidék, a legrégibb időktől fogva éltek itt emberek, az Australopithecustól a Homo Sapiensig.
