„Nem kellett tettetnem, hogy halálfélelmem van – meséli Jennifer. – Az akciójelenet nagyon bonyolult volt, ezért összesen vagy kilenc órán át nyomkodták a fejemet a víz alá. A vége felé már úgy éreztem, többet vagyok víz alatt, mint levegőn, ráadásul úgy néztem ki, mint akit elfelejtettek kivenni a mosógépből. Még az is megfordult a fejemben, hogy előző életemben valamilyen nagy bűnt követhettem el, és a sors így torolja meg rajtam.”