Zongoraművészként Kolozsvárott adott hangversenyeket. Zongoraművészi és pedagógusi tevékenysége összefonódott, amikor 1875-87-ig a Zeneakadémia igazgatója volt. Karnagyi-karmesteri munkát a korában alapított valamennyi zenei intézménynél végzett, sokszor alapítóként: 1838-74-ig a Nemzeti Színház operatársulatának vezető karnagya, később főzeneigazgatója, 1884-től az Operaház főzeneigazgatója, 1867-81-ig az Országos Magyar Daláregyesület országos karnagya, haláláig tiszteletbeli karnagya volt. A Filharmóniai Társaság vezető karnagyaként működött 1853-74-ig. Érdekesség, hogy korának egyik legjobb magyar sakkozója volt.
