Minden gyönyörû volt és semmi sem fáj – Interjú Kurt Vonnegu

Ön november 11-én ünnepli nyolcvanadik születésnapját. Hogyan tölti a jubileumot? Rendeznek valami nagyobb összejövetelt – mondjuk a kiadók? Lesz valami ünnepség?
Úristen, dehogy.

Vágyik valamire a születésnapja alkalmából? Van valami különleges kívánsága? Mondjuk érdekes ajándék? Lehet, hogy most végre megkapná.
Óh nem. A születésnapomon nem kapom, hanem adom az ajándékot. Túl sok tárgy vesz már körül, ezért aztán minden vendégemet arra kérem, tegyen meg nekem egy szívességet, és vigyen magával valamit, mikor távozik. Ön egyébként Budapesten lakik?

Gyönyörű hely, nézze meg
Megmondom úgy, ahogy van, nem merem. Azt hallottam ugyanis, hogy Budapesten vannak a világ leggyönyörűbb női, és ez halálra rémít.





Az én barátnőm jó példa erre.
Huh, maga nagyon szerencsés. Lehet, hogy elakadna a szavam, ha meglátnám. Engedjen meg nekem egy nagyon buta kérdést. Maga szerint az Osztrák-Magyar Monarchia jó ötlet volt? Szerintem igen. Annyi érdekes dolog bontakozott ki, tudomány, irodalom, zene. Szertettem volna Bécsben születni, de csak 1918 után, nehogy véletlenül lemészároljanak a háborúban. Az én őseim németek voltak, 1860 körül érkeztek az Államokba. A polgárháború előtt. Őket akkoriban szabadgondolkodóknak nevezték. Tanult emberek voltak. A németek akkoriban tömegével érkeztek az Egyesült Államokba a gyors meggazdagodás reményében. A Vonnegutok Németországban viszont katolikusok voltak, azt hiszem. Mondja, maga hisz a mennyországban és a pokolban? Tudja, Nem muszáj. Nekem például gyakran az az érzésem, hogy éltem már korábban, a reinkarnációban hinni elég kézenfekvő. Az is előfordul velem, hogy valamerre jártomban hirtelen elfog az érzés, hogy itt már jártam korábban.





És mit gondol a halálról?
Szeretek mélyen aludni. Maga nem? Megőrülök egy jó alvásért. Igen, nem is hangzik rosszul. Főleg, hogy nyolcvan vagyok.

Mi lenne a sírján?
Minden gyönyörű volt és semmi sem fáj.