Compagnie Non Nova: “Ascenseur

Amióta bátyja megtanította labdákkal ügyeskedni, Philippe Ménard leghőbb vágya, hogy a legkülönfélébb tárgyakat juttassa a levegőbe, készen arra, hogy kijátssza a gravitáció áthághatatlan törvényeit. Előadásai a levegővel és a nehézségi erővel folytatott költői játékok, melyeket a hibázás és a bukás állandó kockázata tesz igazán emberivé és szórakoztatóvá. A “Fantasmagorie pour élever les gens et les fardeaux” (Fantazmagória az emberek és terhek felemelésére) alcímet viselő előadás egy zsonglőr mindennapi életének és érzelmeinek finom humorral átitatott poétikája. Jean-Jacques Rousseau Vallomásainak mintájára, itt is hétköznapi események időrendben történő bemutatására kerül sor, csak éppen zsonglőrmutatványokon keresztül.

Láthatjuk őt, amint kora reggel komótosan nekiáll gyakorolni, bízva az ismétlés és kitartás eredményében, olykor el-elhibázva egy dobást. Később, a nap folyamán végre belelendül, arca átszellemül, fekete pólóját élénk narancssárgára cseréli, kihívja a lehetetlent és hirtelen minden valóra válik. A video- és filmrészletek révén a darab átlényegül, és már nem tudjuk, mi a valóság és mi az illúzió. Az “Ascenseur” (Lift) a zsonglőrködés tudományának elsajátításáról, buktatóiról és örömeiről szól, Philippe Ménard felfedi benne a zsonglőr és tárgya intim viszonyát, az egyensúly- és egyben harmóniakeresés olykor-olykor esetlen, de kitartó próbálkozásait és magával ragadó érzését. Kifejezésmódja a színház, a tánc és a zene elemeiből építkezve, a legújabb technikákat alkalmazva hoz létre valami újat, és alcímének megfelelően, ha csak egy óra erejéig is, felemeli – vagy inkább leveszi – a terheket a vállunkról.



Előadás: 2003. január 9-10. 20h a Trafóban