 |
1963-ban csatlakozott a Jimmy Powell and the five dimensions nevű együtteshez, ahol szájharmonikán játszott. Innen a Hoochie Coochie Menbe került, majd a Steampacket tagja lett. Egy, a lendületes ifjúságról készített dokumentumfilm után kapta Stewart a „Rod, the Mod” becenevet, amit talán „Rod, a jampec”-nek fordíthatnánk. Újabb együttes következett, 1965-ben már a Bery Marsdenben állt a mikrofon előtt, majd a Faces-ben hallatta hangját. A következő hat évben párhuzamosan énekelt itt, valamint szólóban. Második albuma, a Gasoline Alley volt az, amivel áttörést ért el, két következő lemeze pedig igazi szupersztárrá emelte. Több millió albumot adott el a 70-es évek során is, olyan slágerekkel, mint a D’Ya think I’m sexy, vagy az Ole Ola. A következő évtizedekben az Every Beat of my Heart, a Baby Jane, és a What am I gonna do voltak azok a slágerek, amiket Rodtól dúdolt a fél világ. A 90-es éveket egy új házassággal kezdte (számos feleséget elfogyasztott már) és természetesen új albummal. Legutolsó korongja 1998-ban került a boltokba, rajta a 90-es évek meghatározó együtteseinek számainak feldolgozásai, igazi Jampeces előadásban.
