Reklámjava

Ez persze nem véletlen, hiszen állandóan támadnak a piaci vásárt idéző árleszállítások, az ötlettelenséget elfedő kebelrengetegek, és még sorolhatnánk. S mivel a gyakorlat szerint, miként a politikához, úgy a reklámcsináláshoz is mindenki ért, ezért aztán méltán gondolhatjuk úgy, hogy egy-két jól irányzott, fölényesen magabiztos megjegyzésünk huszárvágásként intézheti el a reklámszakma hirdetésdömpingjét. Valahogy nem rólunk, inkább értünk, sőt, leginkább a pénztárcánkért szólnak.

Persze azért ez, talán szerencsénkre, talán szerencsétlenségünkre, nem mindig van így. El kell ismernünk, hogy néhányuk akár egyetlen másodperc alatt is képes befurakodni az elménkbe, hogy attól a pillanattól kezdve onnan diktálja, mi is a legjobb nekünk. Nos, azok a hirdetések, plakátok, reklámanyagok, amelyeknek efféle ütőképes hadsereggé sikerült verbuválódniuk, most, január második felében, két hétig függnek a Mammutban, a Kaméleon Klubban a reklámfüggők örömére és a fanyalgók ámulatára. Az elmúlt tíz év hirdetésekben megfogalmazott reklámtermése, az újságokban, tereken vagy akár metrókapaszkodókon fellelhető vizuális “gyönyörök” Szlovéniában, a Golden Drum Nemzetközi Fesztiválon már elkápráztatták Közép-Kelet-Európa reklámszakembereit, s bár Magyarországon még mindig nem divat divatot teremteni a reklámmal, váltig állíthatom, ha ezek az anyagok nem nyitnak új távlatokat a hazai szakmabeliek és kevésbé bennfentesek gondolkodásában, akkor semmi.

Nyugalom, a bejáratnál nem osztogatnak termékmintát, szóval érdemes néhány órára betérni, és ha másnak nem, önmagunknak halkan bevallhatjuk: ha a szolid logók nem lennének a képeken, könnyen műalkotásnak tekinthetnénk azokat. De hát azok is. Mások által hirdetésnek mondott műalkotások.


A kiállítás a Kaméleon Klubban látható, január 30-ig.