Kaposvári betyárok

Olyannyira nem, hogy még most is hajlamosak folytatni ezt a nemes hagyományt. Bár Robin Hood kora már messze tűnt (hogy egy kis nemzetközi párhuzamot is vonjunk a betyárkodás tárgykörébe), de így a XI. században is van igény lovon száguldó rablókra.

Például nagy rájuk az igény a Hortobágyon, és a Balatonnál, de mi most épp nem ezekre a tájakra irányoztuk figyelmünket. A Somogy délebbi részeire látogató gyanútlan turisták ugyanis szintén kivehetik részüket a remek élményből. Arról nem is beszélve, hogy itt még egyetemista betyárok is vannak. (Milyen szerencse, hogy az itteni egyetem az agrár témára szakosodott. Próbálnának csak meg könyvtárban zöldült bölcsészeket lóra parancsolni!)





A somogyi turizmus egyik fő oszlopa bizony a ló. Legyen az külföldiek és belföldiek által tereplovaglásra használt ló, gyerekeket lovagolni tanító ló, vagy valójában bármilyen ló. A megye gyönyörű tájain igazán érdemes felpattanni a paripa hátára, és így, testközelből szemlélni a dombokat-völgyeket. Van is erre sok alkalom.
A Kaposvár legszélén található telep is foglalkozik ehhez hasonló tevékenységekkel. A fél város gyereke az itteni állatokon tanulja meg a magyarok ősi mesterségét. És itt vannak a magasan képzett betyárok is, akik a szemináriumok után már pattannak is a paripára, és karikás ostorukkal olyan parádés bemutatót rittyentenek, hogy még azt is elfelejti az ember, a háttérben az éppen aktuális Intercity húz el.





Mennek ők persze máshová is, a környék összes nagy rendezvényén pattogtatják ostorukat, de nem marad ki az asszonyverés és a kendőrablás sem. Aki tehát bevezettetni kíván a betyárok világába, keresse őket!
Mi bizony szép nagy hóban láttuk őket, de ez nem szegheti kedvét a betyárnak. Lehajt egy bögre forralt bort, és már indulhat is a műsor. És jöhetnek mindenféle rendű, rangú és nemzetiségű turisták.