Tengerpart

A magam részéről imádom a tengerpartot. Szeretem azt az érzést, amikor egy kiadós fürdés után remegő lábakkal végre partot érek. Kiemelkedek a habokból, intek a szimpatikus cater fiúnak, aki fehér szmokingjában serénykedik a medence szélénél … majd hasraesek egy buckában. Persze, mert az arab gyerekek mindig oda építenek homokvárakat, ahová nem kellene.

A Casablanca város melletti tengerpart homokja lágyan simogató. A part menti sekély vizekben hemzsegnek a halak, a búvárok örömére. A nyílt vízen méteres halakat is foghatnak a horgászok, és akik ebből élnek. Ők azok, akik élet-halál harcot folytatnak az elemekkel. Idefelé jövet lehet látni helyi lakosokat is: a férfiak csoportokban ülnek a házak előtt és beszélgetnek, a nők a földeken dolgoznak vagy rőzsét cipelnek, egy csoport fiú pedig focizik a falu melletti köves pályán.

Kattints a képre!

Sokat gondolkodtam azon, hogy az emberek miért mennek nyaralni idegen tájakra, de nem tudtam rájönni. A magam részéről rekreációs célzattal nyaralok. Kikapcsolom magam és a mobilom: a pörgős hétköznapok után jólesik megpihenni, és intenzíven semmit sem csinálni. Egész nap döglünk a beach-en, aztán este bulizunk hajnalig. Ha úgy vesszük, ez legalább olyan komoly teljesítmény, mint dolgozni. Keményen dolgozz, keményen bulizz, talán ez lehetne a mottóm, angolból fordítva.

Szállodánk a tengerparttól mintegy százötven kilométerre, a városközpont közelében helyezkedik el. A helyi diszkóban viszonylag jó zene megy, akkortájt Madonna American Life-ját játszották. A szállodákban az a csodálatos, hogy minden egy helyen van, mint a nagy bevásárlóközpontokban. Nemzetközi és marokkói étterem, óangol bár, snack. Fűthető úszómedence, masszás, szauna, pezsgőfürdő, fitnesz center, petang és squash. Nem is kell kimozdulni a városba. Nincsenek koszos emberek, nyűzsgés, kiabálás a buszon. Azt a néhány hajléktalant persze itt sem tudod kikerülni, de ha vásárolsz egy burnuszt és mélyen letolod a szemedig, akkor az olyan, mintha nem látnál semmit. 

Persze nem vagyok egy nagy kultúrhérosz (der kulturheros), de néha szeretek más népek kultúrájával megismerkedni. Egy rövid séta a bazárban, autentikus csecsebecsék beszerzése, egzotikus helyi specialitások megevése, pár közös fotó, hogy megörökítsük az élményeket – ezek mind olyan dolgok, amelyek hozzátartoznak a nyaraláshoz. Az élményekből aztán emlékek lesznek, az emlékekből meg beszédtéma: partnerünkkel jól esik adomázni régmúlt idők történéseiről. Emlékszel, amikor a teve hátán…? Az sem volt semmi, amikor éjjel meztelenül a jacuzziban, haha.

Az ég Marokkóban valószínűtlenül kék.
A sirokkó forró levegője ostromolja a városokat, amelyek úgy nyílnak az égre, akár egy száj vagy seb. Tengeri napok, mind egyformák, mint a boldogság…