 |
A 21 éves Gerlóczy Márton a születése óta eltelt két évtizedben járt négy általános és három középiskolába. A legtöbb helyről kirúgták, többször évet ismételt, még magyarból is meghúzták. Mindenhonnan botrányok közepette távozott. A gimnázium második osztályát már estin végezte el. Ilyen előzmények után úgy döntött, hogy nem érettségizik le. Ehelyett írni kezdett, és bravúros nyelvi tudással, mély intellektuális tartalommal regényt írt. Ebben Gerlóczy gyermek- és kamaszkoráról mesél. Kisgyermekkoráról, melyet egy kicsiny, ám annál híresebb bükkaljai faluban töltött szinte idilli boldogságban. Életének másik színtere Budapest, az aszfalt és a belterjes urbánus lét világa. A szerző pontos képet rajzol a kilencvenes évek és az ezredforduló magyar fővárosáról.
A könyv érzékletesen szól a mai magyar iskolarendszerről, legyen az akár hagyományos, akár alternatív, „szabad szellemű”. Különösen megkapó, ahogy a kiemelt, nagyhírű iskolák – mint például a pesthidegkúti Waldorf vagy a Lauder – a maguk fennen hirdetett elveikkel együtt szép lassan ott végzik hősünkkel, ahol akármelyik körzeti iskola, mert elvekkel tele van a padlás, de a tanításhoz ember kell.
A regényt olyan személyiségek ajánlják az olvasók figyelmébe, mint Göncz Árpád, Jancsó Miklós, Nádasdy Ádám és Tarján Tamás.
