 |
„Már a forgatókönyv elolvasásakor tudtam, hogy az autós üldözésekkel nem lesz baj, mert kis korom óta vezetek, és jó érzékem is van hozzá – meséli a színésznő. – A széfek feltörése viszont gondolkodóba ejtett: hogyan tudom majd hitelesen kezelni a precíziós ketyeréket, ha néha még a távkapcsolóval sem tudok megbirkózni?! A legelső próbákon tényleg úgy álltak a széftörő szerszámok a kezemben, mint majomnak a fakanál, úgyhogy elküldtek egy tanfolyamra. Kiválasztották a legjobb biztonsági szakembert, akit csak találtak, és ő gyakorolt velem. Persze elolvastam egy szakkönyvet is a széfek feltöréséről – nem értem, miért nem lett még bestseller –, de a lényeg a gyakorlás volt. Az a legnehezebb az egészben, hogy az ember hiába dugja be a minikamerát a lyukon, a széf belsejének nagy részét így sem látja, ezért a tudására és a megérzéseire kell hagyatkoznia. A végére már elkezdtem tisztelni a mackósokat, nem hiába tartják őket a bűnözők elitjének. Belőlem nem lett igazi széftörő, mert hiányzik a szenvedély, ami nélkül nem megy – de azért egyszerűbb mackókkal már elboldogulnék. Mondjuk nem mennék el üres kézzel egy vidéki bank pincéjéből, ha úgy hozná a szükség.”
