Mind a négy áldozat negyvennyolc órával azután lelte halálát, hogy bejelentkezett a feardotcom.com nevű weboldalra.
Terry és Mike nyomozásának eredménye még titokzatosabb, mint maguk a halálesetek… és vérfagyasztóbb, mint legvadabb rémálmaik.
![]() |
Kellemes női hang csalogat a komputerből. Képek villannak fel a monitoron: egy gyönyörű nőt látsz érzéki ajkakkal, bársonyosan csupasz tagokkal. Csábító hangon hívogat, hogy lépj beljebb…
„SZERETNÉL MÉG TÖBBET LÁTNI?”
Ha az igen gombra klikkelsz – feltételezzük, hogy így teszel –, máris bejelentkeztél a feardotcom.com oldalára, és kezdetét veszi a játék. Ami ezután következik, az leírhatatlan szörnyűség, pokoli képek kavalkádja, mely után a gyanútlan voyeur félelemtől letaglózva, borzalmas hallucinációk között hever a számítógép előtt.
![]() |
Vajon a kegyetlen gyilkosságok egyetlen közös vonása, hogy mind a négy áldozatot negyvennyolc órával a feardotcom.com-ra való bejelentkezésük után mészárolták le, vagy akadnak más hasonlóságok is? Vajon kíváncsiságuk miatt kellett bűnhődniük, vagy azért kellett meghalniuk, mert nem voltak képesek ellenállni a kísértésnek, és engedtek bűnös vágyaiknak?
Hogy felgöngyölíthesse a titokzatos bűntényt, Mike bejelentkezik a végzetes weboldalra. Óra indul: pontosan két napja van, hogy szembenézzen a félelemmel és megküzdjön vele. Egyetlen apró hiba, és Mike a négy korábbi áldozat sorsára juthat.
Terryvel együtt egyre mélyebbre és mélyebbre ásnak a rémisztő titkokban, mígnem eljutnak a feardotcom.com legmélyebb bugyraiba, egy anti-univerzumba, melyet a
![]() |
„AZ IDŐ HAMAROSAN LEJÁR…”