A könnyű kis szöszi, Janey Wilcox az elmúlt tíz évben minden nyarat a Hampton-vidéken töltött, de nem fizetett semmiért, legfeljebb egy-egy buszjegyet vett a saját pénzéből. Volt némi sikere modellként, ami hozott neki egy kis hírnevet, ez pedig elég volt ahhoz, hogy kapjon egy szerepet egy akciófilmben. Soha többé nem játszott, de csekélyke hírnevét megalapozta, és elég gyorsan rájött, hogy ezzel elég sok mindent megszerezhet.
James és a hamvasszőke Winnie Dieke (úgy kell ejteni, hogy dík, nem dájk”), a tökéletes házaspár. (Vagy legalábbis saját maguk szemében ők a tökéletes házaspár.) Életük a munkájuk körül forog (és a gyerekük körül). Imádnak dolgozni. Munkájuk állandó elfoglaltságot és állandó idegességet jelent számukra. Munkájuk elszigeteli őket egymástól. Munkájuk (legalábbis szerintük) felsőbbrendűvé teszi őket másokkal szemben. Újságírók. Nagyon komoly újságírók.
A platinaszőke, gazdag és gyönyörű Cecelia hercegnő anorexiás és paranoiás. Mindkettőt sikeres férjének köszönheti, aki ráadásul meg is csalja. A manhattani felső tízezerhez tartozik, és boldogtalan. Pedig semmi dolga nem lenne, élhetné gondtalan életét. Mégis pszichiáterhez jár.
A szimplán szőke írónő, aki Londonba menekül Manhattanből, és megpróbál rájönni, hogy mi az oka annak, hogy az amerikai nők által mélységesen lenézett és slamposnak titulált angolok miért mennek férjhez mégis oly könnyedén.
A könyv a Gabo Kiadó Cappuccino sorozatában jelent meg.