 |
Míg Párizst a szerelem városának mondják, az ott lakókról az a hír járja, hogy nem csak rendszeres gyakorlói, de különösen magas szintű képviselői is a csábítás művészetének. Anélkül, hogy egyértelműen elutasítanánk vagy elfogadnánk az ilyen jellegű kijelentéseket, inkább nézzük meg, miben is állhat a párizsi nő illetve férfi hatalma, amivel a gyanútlan idegent pillanatok alatt behálózza.
A párizsi a világ talán legízlésesebb városában lakik. Ez a sajátosan párizsias ízlés nem csak a város- és épülettervezésben, vagy az éttermi tálalásban jelenik meg, hanem a divatban is. Talán mondhatjuk azt, hogy a legfeltűnőbb módon a divat van jelen az emberi hétköznapokban. Állandóan értékelünk, tetszésünket vagy nem tetszésünket fejezzük ki mások, esetleg saját öltözködésünkkel kapcsolatban. Ha nem foglalkozunk vele, akkor is viszonyulunk hozzá, mégpedig az érdektelenség módján. A divat elől nem tudunk kitérni. Az öltözködésnek sajátos hatalma van, hiszen rajta keresztül jelenünk meg mások számára.
 |
A divatos ember nem pusztán jó ruhákat hord, hanem ki tudja választani a stílusához legjobban illő portékát, és hordani is tudja azt, képes megjelenni benne. Párizs pontosan erre tanít meg. Itt nem pusztán a nagy divattervezőkre, Dior-ra, Givenchy-ra, Gaultier-re vagy éppen Lacroix-ra gondoljunk, bár rájuk is, hanem a kirakattervezőktől a médián át a tanító néni intő szaváig mindazokra a dolgokra, amelyek üzenete egy ponton közös: öltözködj és viselkedj úgy, hogy másik tekintetét magadhoz vonzd, de mindezt tedd úgy, hogy a másik ne vegye észre azt, hogy igézetedbe került. A párizsiak – szemben egyébként a vidéki Franciaország nagy részével – lezseren, nem kihívóan öltözködnek, általában mégsem könnyű nem odafigyelni
 |
megjelenésükre. Az öltözködés mind a nőknél, mind a férfiaknál számos segédeszközzel egészül ki, amelyek a csábításnál fontos szerepet kaphatnak. A négyszemközti társalgásban a nő eszköztárának, és mintegy öltözéke kiegészítésének elengedhetetlen része egy sajátos, csak rá jellemző illatfelhő, amit a mérhetetlen számú kiváló francia parfümök (Énigme, Magie Noire, Num. 5, Interdit
) egyikével vagy másikával, melyek használata helyzettől és időszaktól függően változik, könnyen előidézhet.
A ruha és a parfüm megfelelő használata gyakran kiegészül bizonyos franciás, kissé kislányos kacérsággal, ami nem haladja meg a jó ízlés határát, ellenben azt az érzést kelti a férfiban, mintha mást sem akarna a petite fille, csak hancúrozni egy picit valamelyik párizsi parkban. A párizsi férfi a születtet charmeur, aki minden pillanatot megragad, hogy udvaroljon. Kortól és társadalmi hovatartozástól függetlenül állandó bókokkal halmozza el társasága nőtagjait.
 |
A francia udvarlási nyelvnek komoly hagyománya van, ami természetesen évszázadokra nyúlik vissza, és a mai napig, legalábbis abban a vonatkozásában, hogy az udvarlás sikere nagyrészt a nyelv használatán múlik, fennmaradt. E társalgási és egyben udvarlási nyelv nem a választott nő körülrajongásán alapul, sokkal inkább a férfi rábeszélőképességén. A párizsi férfi, ahogy az minden párizsira igaz, rendkívül könnyedén és nem kirívó módon öltözik, ugyanakkor a női nemmel ellentétben gyakran túlságos szabadosság is jellemzi az öltözködés területén, például nem húz zoknit komolyzenei koncertre és sportcipőben veszi át a kormánykitüntetést. E könnyed modor lehet a veszte is, ha nem ügyel, hiszen gyakran veszélyes játékot folytat a közönséges és a könnyed között, amit ha elvét, sok jóra nem számíthat a hölgyek között.
