Apám beájulna

Az út innen, ha nem is egyenesen, de szédítő tempóban vezet a siófoki pincérkedésen, a Szarkához hasonlatosan szintén kalandvágyó Barbival való megismerkedésen és néhány hirtelen döntésen keresztül előbb Krétára, majd Barcelonába és Rómába – elvégre ha útlevél van, minden van; pénz se kell, az olykor úgyis csurran-cseppen, a tengerparton két vagány lány éppúgy válogathat a munkák közt, mint a pasik között.

A nagydumás vörös és a szöszke bombázó lazán zúznak végig a fél világon: amíg Barbira tapadnak a pasik, Szarka az álmodozásban és a szarkasztikus kommentárokban erős. A Salinger Richárd regényéből készült Apám beájulna nyugodtan kiérdemelhetné az első magyar tinivígjáték címkét, amennyiben ez a besorolás jelentene bármit is. Sas Tamás filmje gyors villanások sorozata: pár adag beszólás, egy kevés helyzetkomikum és némi romantika pereg le reklámstílusban; a mosolygós Szarka valamit megtanul magáról az út végére, a saját hősökre váró kamasz-korosztály pedig megláthatja, mit kellene gondolnia önmagáról. Persze ez csak egy film, pihekönnyű kaland, de azért vannak tanulságai. Egy biztos: útlevél mindig legyen nálunk, a többi bátorság kérdése, és amúgy is jön magától…