Szabadidő

Kontroll

„Minket mindenki utál” – fogalmazza meg a lényeget a Kontroll címû film metróellenõre az opus mértani közepén. És hát tényleg errõl van szó: a BKV-ellenõr a világ legmostohább állása. Csak ezt eddig önzõ utasként nem tudtuk.




Ideje volt egy metrófilmet készíteni. A metrófilm urbánus, fővárosi műfaj, legalábbis nálunk, és ha a magyar politikusok továbbra is így muzsikálnak, akkor marad is fővárosi műfaj. Szegény pécsiek, miskolciak, szegediek, debreceniek sosem tudják meg milyen az, metróval munkába menni és haza. Röviden: ha van jegyed jó, ha nincs, és ellenőrrel találkozol, akkor kevésbé. A film ízelítőt ad, milyen az, ha létrejön a nagy találkozás, de most az ellenőr oldaláról vizsgálja a problémát. Munkanélküli barátaim: ha megnézitek ezt a filmet, nem fogtok soha ellenőrnek jelentkezni, nincs az a pénz. Mindenki hülyének néz, az utasoknak nincs jegye, hebegnek-habognak, rablópandúrt játszanak veled, vagy eljátsszák a süketnémát, esetleg nyíltan, az arcodba vágják, hogy nincs jegyük, hagyd őket békén, kiröhögnek, és még örülhetsz, ha nem vágnak orrba.





A film teljes terjedelmében a metróban játszódik.
A napot, a fényt, mint olyant egy percre sem látjuk, sem mi, sem a főhős, a szedett-vedett metróellenőrökből álló öttagú csapat kapitánya, Bulcsú. Ez szimbolikus: ellenőrünk fáradt zseniként bolyong a depresszióját, neurózisát jelképező metróútvesztőben, még az aluljáróba sem merészkedik fel. A metróban dolgozik, ott táplálkozik, alszik, röviden a föld alatt él. Akárcsak a metró fekete kapucnis gyilkosa, aki szereti az utasokat a robogó szerelvény alá lökni, s aki ellen Bulcsú nyomozásba kezd, ettől remélve zaklatott lelkének megnyugvását.

A gyilkosságokat mindig áramszünet előzi meg, előre figyelmeztetve a nézőt, hogy valami szörnyű fog történni. A hóhér fekete kapucnija alól kikandikál Szabó Győző férfias álla, de ha csak Győzőért mentél volna be a moziba, csalódottan fogsz távozni, ugyanis ezen az állon kívül mást nemigen fogsz látni. A bűnügyi szál nem fordítja thrillerbe a filmet – noha van néhány igazán izgalmasra sikerült üldözési jelenet -, már csak azért sem, mert Bulcsú nem képes elkapni a lökdösődő bakót. A katarzis elmarad. Szabó Győző nem fedi fel magát.





A megkönnyebbülést nem egy bűneset sikeres megoldása adja. A megváltás a szerelem képében érkezik, persze, konkrétan egy medvejelmezes lány képében, aki nem is medve, hanem vakond a maga nemében, ami a föld alatt töltött órák számát illeti, sőt, többgenerációs vakond, a medve apja is a föld alatt él: metróvezető. A jelmezes hölgy végül kibújik bőreiből, kézen fogja sebzett hősünket, és elindulnak a mozgólépcső felé. A film véget ér, mi pedig izgulunk, hogy csak most ne legyen áramszünet.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top