A nyitó Bölcsidalban Hajós András a habos kakaós gyermekkor boldog ártatlanságába ábrándozza vissza magát, mint ahogy a konzumpopon élcelődő feszes Csakacipő után következő Kivágni a reset is az élet újrakezdésének vágyát fogalmazza meg, gyenge refrénnel, viszont kárpótlásként egy meglepő dobro-drumnbass zenei betéttel a vége felé. Ezután jön a Hello.Tourist! vicce, egy már jól ismert vicc, ami most valahogy mintha nem a helyén lenne.
 |
A felemás érzéseket keltő kezdés után azonban két komoly hangvételű dal, a hiphop-dzsesszes Hogyan kerülnek oda? és a Medúza teszi helyre a dolgot, a szövegíró Hegyi György legerősebb pillanataival, mint ahogy aztán a Zsebeibe zsé portugálos hangzású dumája is mélyebb a látszatnál. Innentől már nincs üresjárat: a Pattanásos asszisztens agymenése előkészíti a terepet a már említett Rabolónőnek, az esztrádos hangvételű Fent pedig visszautal a Csakacipő popbiznisz-témájára, de az itt szereplő zenekarnak már több köze van az Emil.Rulez!-hez, a Kukuruku című záródalban pedig maga Emil is előkerül az előző lemezről (ezúttal ő tömegközlekedik, nem Zazie), és kimondatik, hogy milyen… ki(kiriki-kiki) ba(ba-ba-ba-ba-ba)… ku(ku-ruku-kuku)r va(-va-va-va-va-va) ez az élet.
 |
Mint látható, Winkler, Eldée és Jules frivol kalandjai, melyek az előző lemez vázát jelentették, itt nem folytatódnak tovább, s ezúttal nincs a konceptkeret sem, Zazie helyett más nőalakok tűnnek fel, és Emil is csak a legvégén bukkan fel. Hegyi kacskaringós szövegvilága, Hajós jópofa előadói manírjai, illetve a dzsessszből, hiphopból, funkból, bossa novából és egyéb egzotikus hatásokból gyúrt zene (mely most a sztártrombitás Fekete-Kovács Kornél fúvós hangszerelései irányába bővült leginkább) másodszorra már nem jelentenek (nem is jelenthetnek) akkora revelációt, mint két-három éve, de az Emil.RuleZ! továbbra is igazi színfolt, unikum a magyar könnyűzenében, egy rendhagyóan szellemes és elegáns zenekar, mely a nehéz második album kihívásának is sikerrel tudott végül megfelelni.
További képek
