Virginia Woolf: Egy jó házból való angol úrilány

Tudunk népes családjáról, az édes- és féltestvérektől nyüzsgő házról, édesanyja korai haláláról. Érzékeljük, hogy Ginánál egy évvel fiatalabb öccse akaratlanul elvonta tőle azt az odaadó anyai szeretetet, amelyre az oly érzékeny lelkületű kislánynak nagyon nagy szüksége lett volna. Idegösszeomlásairól, öngyilkossági kísérleteiről ugyancsak értesülünk, no meg sejthetjük, hogy ezek eredője ott keresendő valahol a két idősebb féltestvér korai szexuális zaklatásaiban.
Mégis látszólagosnak mondom a teljes kitárulkozást, hiszen az írónő négy önéletrajzi írását tartalmazó kötetben a leghosszabb lélegzetű Vázlat a múltról címűben maga elmélkedik azon, hogy mennyire esetlegesen maradnak meg vagy merülnek fel emlékek évtizedek távolából.





Az egybefogott négy mű más-más szándékkal íródott. Az első kicsit terápiás céllal született, a szerző Vanessa nevű nővére biztatására, aki nyilván tisztában volt vele, hogy testvérének mily jót tesz, ha kiírja magából gyötrő élettapasztalatait, végtére Világítótorony című könyve megjelenése után kezdett el “felhagyni” a kísértéssel az édesanya alakja. Nem publikációra számítva vetette papírra gyermekkori, traumatikus élményeit a szerző, hanem üdítő memoárírásra szánta el magát. Csaponganak is a gondolatok múltból jelenbe, de nem zavarják meg a kronológiát, mert minden mindennel összefügg. Talán a visszaemlékezés és az l941 márciusában bekövetkezett halál között is van kapcsolat Két hónappal előtte írt utoljára a “Vázlatokba”. aztán kisétált a folyópartra és egy kővel a zsebében örökre eltűnik a habok között.

A másik három, e kötetbe foglalt szöveg a Memoár Klub felolvasásaira készült. Ezek az írások létrejöttük idején csak az exkluzív társaság számára voltak nyilvánosak. Beletartozott a körbe például E. M. Forster író, Roger Fry esztéta, M. Keynes közgazdász, L. Strachey esszéíró vagy Vanessa Bell festő. Woolf írásaiból jóval többet tudunk meg, mint pusztán önéletrajzi történeteket. Felvonul a lapokon egy évszázad szellemi és társasági elitje, életmódja, szokárendje, gondolkodása. Valóságos korkép, amelyet az új évezred küszöbén érdemes felfedeznünk.