1953-at írunk. Ezt úgy próbálják megjeleníteni, hogy a lányoknak félhosszú, ám ondolált a haja, és néha fehér zokni van rajtuk. Az ultrakonzervatív Wellesley lányiskolába, amit néha sután a Harvard párjaként próbálnak feltüntetni, megérkezik az új művészettörténet-tanárnő, aki elhivatottságát azzal fejezi ki, hogy a vonaton Picasso-diákat nézeget. A tanárnő nagyon szabad szelleműnek tűnik, 70-es évekbeli hippinek van öltözve, tehát már az első pillanatban sejthetjük, előremutató dolgokat fog cselekedni.
 |
Miután a lányok egy fakalapáccsal bekopogtatnak egy nagy terembe, bemehetnek tanulni. Hősnőnk, Katherine, hosszú szoknyájában megtartaná első óráját, de a lányok már kívülről fújják a tankönyvet, és ezt orra alá is dörgölik. Mindenki megnyugtatására közölhetjük, a film itt nem fordul át a pedagógia csődje című keserédes szatírába, hiszen a hosszú szoknya, és néhány nadrág tulajdonosa módszert vált, és renegát módon megmutat növendékeinek egy Jackson Pollock képet. Az ifjú hölgyek ettől megszeretik.
 |
Eközben persze zajlik az élet, és kiderül az is, hogy az iskola valójában alattomos és megdöbbentő összeesküvés színtere, melynek neve: házasodás. A lányok, a tanulás örve alatt valójában a Harvard jól szituált ifjaihoz készülnek feleségül menni, hogy aztán új mosógépet vegyenek, előmozdítsák előléptetéseit, és 5-re feltálalják a vacsorát. Akkor is, ha a gonosz ifjú megcsalja a friss asszonykát egy kis szőkével, és a gonosz anyu nem fogadja vissza a lányt. Ilyenkor az eleddig gonosz ifjú ara, aki már kirúgatott ezt-azt az intézményből, először még gonoszabb lesz, majd megjámborul, és Greenwich Village-be költözik albérletbe.
 |
Hősnőnk, Katherine Watson közben van Gogh-ot segítségül hívva harcba lép az aljas esküvői konspiráció ellen, és majdnem sikerül rávennie egyik tanítványát, hogy továbbtanuljon, de csak majdnem. Így hát, mint ama Zrínyi Miklós, a lelki megdicsőülés és az átgondolt feminizmus birtokában hagyja el az intézményt, miközben diákjai a taxi mögött bicikliznek. Külön fejlődéstörténet része lehetne, hogy az iskolába még busszal érkezett, ám taxival távozik, de ebbe nem megyünk bele. A többi történésbe sem, ami a mintegy két óra alatt zajlott le, legyen elég annyi, hogy van itt megkötött és felbontott eljegyzés, tanár-diák és leszbikus kapcsolat (elég szép eredmény egy ultrakonzervatív intézménytől) valamint rózsás tapéta és hozzáillő ágynemű.
Csak annyit tennék hozzá: mosógépem már van, de lehet, hogy egyszer férjhez is megyek.
