A tervezők is így gondolhatták, hiszen létrehoztak egy teljesen allergiamentes őserdőt, melyben néha még majomvinnyogást, madárcsiripelést és elefántüvöltést is lehet hallani.
A design tényleg egyedi, bár én még fokoztam volna a látványt. Ha már ennyire eltalálták a hangulatot, a zene lehetett volna jobb is. Persze rossz sem volt, na. Csiszolatlan gyémánt, ahogy mondani szokás.
Az étlapon ugyanis minden falat fotója szerepel.
Bár hiányoltam a mammutfaroklevest és a rántott kardfogú tigris-lábujjat, találtam helyette sültkrokodilt és őserdei tarkapapagájt. Persze csak inkognitóban.
A pincérek stílszerűen viccelődtek, de igazán kedvesen. Újabb észrevétel! Ha már dzsungelben vagyunk, miért nem viseltek ádámkosztümöt Maugli-féle fütyitakaróval? Apropó Maugli! Szívesen ettem volna fa étkészlettel, igazi kőtányérokból!
Az idő hamar tovareppent ennyi egzotikum befogadása közben. A Dzsungelből való távozásunk előtt légitársaságokra emlékeztető rövid kérdőívet is kaptunk, mitől éreztük volna még jobban magunkat, és ízlett-e Csita főztje.
Miután mindenre csillagosötöst adtunk, elhatároztam, hogy megírom ezt az ajánlót, hátha van még valaki ebben a városban, aki eddig nem próbálta a Dzsungelt.
INFÓ:
Dzsungel kávézó-étterem
1065 Bp., Jókai u. 30. (a Nyugatinál)
Nyitva: naponta 12-01
Online asztalfoglalás