Étteremajánló – Remíz

Mert van egy olyan remíz, ahol főznek. Nevét (ki gondolná?) a szomszédságában található, ma is működő villamoskocsi-színről kapta, ezért az étterem egyik fala az ott ragadt villamost stilizálja. Innen indultak egykor és indulnak még ma is azok a villamosok, melyek a Hűvösvölgyben kiránduló családokat vitték haza a városba. Természetesen csak egy jó ebéd, vagy vacsora után. Ha valaki ilyen kirándulást tesz, kérem hallgasson rám, és az ebédet, vagy vacsorát feltétlenül a Remízben költse el. Lássuk, hogyan fogad minket ez a réges-régen kiveszett polgári hangulatot idéző étterem.

Ha valaki meg szeretné igazítani a haját, sminkjét és ki tudja még mijét, azt a belépés előtt tegye, mert bizony ez az a hely, ahol már az ajtóban fogadnak és nem is akárki; leginkább az éppen ügyeletes üzletvezető, aki végigkíséri esténket. Egész testtartása tükrözi, hogy ő felel itt a csülöktől kezdve a szék négy lábáig mindenért. Legyünk nyugodtak: rá bármiben számíthatunk! Az üzletvezető vigyázó tekintete kíséri esténket, de ez egyáltalán nem zavaró, mert általa visszafogott, nem tolakodó és segítőkész kiszolgálásban van részünk.





Nyáron hatalmas, árnyat adó vadgesztenyefákkal a kertben az oly ritka kertvendéglő igazi megtestesítője, míg télen a jó melegből, forró italt kortyolgatva bámulhatunk ki ugyanebbe a kertbe, s idézhetjük föl egy itt eltöltött, szerencsés esetben romantikus nyárest emlékét. De miért is ne lenne romantikus az este, hiszen a zegzugos félhomályban zeneszó hallatszik. Kis kellemes identitászavar: a trombitát nő fújja, melyet egy férfi kísér zongorán.

Az olyanok, mint én, akiknek nem öklömnyi a bendője, a leves előtt ki ne hagyják az előételként szervírozott libatöpörtyűt lilahagymával. Ez az az étel, aminek az elkészítését csak az önmagukat a konyhaművészet oltárán feláldozó asszonyoknak találták ki, így én csak akkor eszem, amikor a Remízben vacsorázom. Aki nálam jobb háziasszony, és nem kell a kínálkozó alkalmat megragadnia, annak a padlizsánkrémet ajánlom zöldpaprikába töltve.





Többnyire minden társaság két csoportra osztható; a reformerek és a dőzsölők csoportjára. Mondanom sem kell, hogy én az utóbbiba tartozom, így rántott libamájat eszem sült almával és krumplipürével. A nálam is mohóbbak megkóstolhatják a csülköt sült hagymával, de csak óvatosan: még bele-bele kell csipegetni a sütikbe is. A másik csoport „menüjének” csak egy étkét kóstoltam, azt is csak azért, mert kiadósabb az átlagosnál. Ez nem más, mint a „Remíz salátatál”; bazsalikomos zöldsaláta sült gomolyával és libamájjal. Mennyei!

És most jöhet egy kis épp-csak-az-íze-végett süti. Javaslatom a „Nagymama torta”: aszalt gyümölcsök fahéjas-diós piskótában. Ha valaki stílusos akar lenni, egye a „Kalauz álma” fantázianévre keresztelt amarettós édességet.

Hab a tortán, hogy mindezt nem hetekig tartó anyagi böjtölés követi. Személyenként, ha mind a négy fogást végigesszük és emésztésünket elősegítendő, bort is iszunk hozzá, négy-ötezer forinttal kell számolnunk, ami kedvező ár az ét-vágy villamosán tett kirándulásért.