Mûsorvezetõnk: Soma Mamagésa

– Melyik az igazi énje? – kérdeztük Spitzer Gyöngyi Soma Mamagésától, akit a Megasztár zsűrijében hétről hétre más külsővel láthattunk. – A „külsőim” mind én vagyok. Szeretem a változatosságot, az új dolgokat, ez a külsőmben is megnyilvánul. De a díva minden imázsom mögött ott lapul! Élvezem, hogy játszom a külsőmmel, megcsinálják a hajam, a körmöm, felveszek egy szép ruhát, ugyanakkor azt is szeretem, amikor itthon vagyok, és nem kell foglalkoznom a külsőmmel. Tréningruhába bújok, lebiciklizem a Duna-partra, ahol csodálatos helyeket fedezek fel. Ezekben az eldugott zugokban feltöltődhetek, befelé fordulhatok, meditálhatok. Tehát a díva mellett van egy másik erős oldala az énemnek: a befelé forduló, magányt kereső, a remete. Ezt az arcomat gyakran nem ismerik, mivel közönség előtt nem ilyen vagyok.

Régebben nem azt mutatták meg, hogy milyen vagyok, hanem csak a nagyszájú csajt. Az nem számított, hogy van egy elfogadó, óvó, szerető anya-énem is. Öten voltunk testvérek, én voltam a legidősebb, ezért is erős bennem a gondoskodni, segíteni vágyás. Másrészt legalább két emberre való energiát kaptam születésemkor.
Használtam már jó néhány nevet, mindegyik egy-egy szerepszemélyiség. A Gyöngyit egészen bizalmasnak, intimnek érzem, s ha a barátaim Somának szólítanak, az olyan, mintha haragudnának. A lányom egyszer nagyon megsértődött rám, elkezdett Somának hívni, addig hívott így, amíg ki nem engeszteltem. Vannak helyzetek, amikor kifejezetten a Mamagésa énem érvényesül, ha pedig infantilis vagyok, az a Gyöngyibaba. Mindig jelen van az összes énem, de mindig csak az egyik domináns. Ám az erős szabadságvágy, az individualizmus és az őszinteség mindegyik énemben közös. Nem hagyom, hogy mások befolyásoljanak, vagy hogy sodródjak az eseményekkel – én szabom meg az irányt, én vezetek. Arra törekszem, hogy a szerepeim összhangban legyenek egymással és velem is.

Anya és bombanő
– Szerintem azért szeretik a nézők, mert őszinte, a médiában is meg meri mutatni, hogy milyen valójában. A szókimondása és az őszintesége tiszteletet érdemel – mondja Lőrinc György, férj. – Én talán annyiban ismerem másnak, hogy a nézők nem látják őt sem családanyaként, sem háziasszonyként. Pedig jó anya és kiváló szakácsnő. Nagyon fontosak neki a gyerekeink, akik szintén imádják. Kifejezetten nőies, elképzelhetetlen, hogy szakadt ruhában, rossz frizurával legyen itthon. De sokat dolgozik, s ha fáradt, akkor ingerültebb, mint máskor, ilyenkor ennek mi isszuk meg a levét, néha egy-egy tányér is eltörik. Mégis, ritkán veszekszünk, ha igazán feszült, szótlanságba burkolózik, és magányra, nyugalomra van szüksége. Hogy melyik énjét szeretem a leginkább? A napfényes bombanőt, természetesen! Meg a kislányosat és a nőciset is!

Várnai Dóra pszichológus: – A fentiek alapján a művésznő énképe elég komplexnek látszik. A médiában dolgozók igazi énje nehezen „jön át” a képernyőn. Soma valószínűleg megvívta a harcot azért, hogy mára többé-kevésbé reális képet sugározzon magáról a nyilvánosság előtt is. Ha jól sejtem, óriási önismereti igény dolgozott benne. Szintén fontosnak tartom, hogy Soma felvállalja azt a „remete” énjét is, amely távol van a stúdiók csillogó világától.