Nagy Edmond Géza

– Honnan jött a zene iránti szereteted? Egy artistától ugyan nem áll messze a fellépés, de az éneklés?

– Művészcsaládba születtem; az apukám trombitás, a nagybátyám is zenész. Igazából beleszülettem a cirkusz világába, de ugyanakkor a zene világába is. Kissrác korom óta jártam zeneiskolába, trombitáltam is sokáig és mellette énekelgettem. Vallásos ember vagyok és úgy éreztem, énekelnem kell, komolyan 2 éve foglalkozom vele. 





 – Artistaként gondolom jó párszor felléptél már, megszoktad a közönséget, hogy csak téged néznek. Ez más volt most?

– Egyértelműen! Teljesen más, amikor az ember a késeket dobálja…

– Nem mondod, hogy a Megasztár alatt jobban izgultál, mint a késdobálás közben?

– De igen! Mégis csak más ez, azt már 10 éve csinálom, ezt meg még csak 2 éve. Itt a tévé előtt azért egészen más, szoknia kell az embernek.

– Hogy-hogy Tom Jones-t választottál? Ilyen dalokat szoktál hallgatni? 

– Legnagyobb példaképem Louis Armstrong és Tom Jones, de Elvistől kezdve az olasz melódiákig mindent szeretek. Ezt a számot Pierrot ajánlotta, mert ugye itt csak két percek vannak, és én egy gyönyörű szerelmes dalt szerettem volna énekelni, de az nagyon hosszú volt. Ő tanácsolta, és mivel egy nagyon kedves ember, én elfogadtam.

– Azt hallottam, nehezen barátkoztál meg evvel a számmal, aludnod kellett rá, hogy magadénak érezd. Sikerült?

– Úgy énekeltem el, ahogy szerettem volna. Persze csiszolni lehet mindig mindenen, de szerintem nem volt rossz.

– Két hete készültök az énektanárral és a koreográfussal. Hogy jöttél ide, hogy esélyesnek láttad magad vagy megismerve a többieket és a hangjukat elfogott egy kis félsz?

– Nagyon érdekes, mert ugye a mi csapatunkban 8 lány és 2 fiú van és közöttünk egy elég szoros kapcsolat alakult ki, nagyon megszerettük egymást, ezért nem úgy álltam fel a színpadra, hogy versenyzek. Én magamból kiadtam a maximumot, de nem akartam senkit leénekelni.

– Ha nem versenynek fogtad fel, akkor nem is akarsz nyerni?

– Én már annak is örülök, hogy az 50-ben benne vagyok, de az álmom, hogy bekerüljek az első 10-be, azt tűztem ki magamnak, de ebben a csapatban még ez se olyan fontos. Az én szememben a zene nem ezt jelenti!





– A cirkuszon kívül máshol is fel szoktál lépni? Konkrétan szoktál énekelni is közönség előtt?

– Komoly zenei múltam ilyen szempontból még nincs. Most csináltam demo anyagot, amit el akartam küldeni kiadókhoz, de jött ez a megasztár és az ének tanárom, Hunyadi László ajánlotta, hogy jöjjek el, így jutottam ide.

– Édesanyád azt mondta két éve letetted a hangszert, a trombitát. Ez valami csalódás volt vagy csak váltottál?

– Nem is tudom igazán megfogalmazni, csalódás igazán nem ért. Ez egy belső érzés volt, úgy éreztem, inkább énekelnem kellene. Én csak azt csinálom, amit a szívem diktál. Az ének szeretete vitt el eddig.

– Ha ma nem jutnál tovább később még megmutatod magad? Hiszen ilyen iskolába jársz most, képzed a hangodat.

– Egyértelmű!





– Ez az álmod, hogy belőled híres énekes legyen?

– Igen, énekes szeretnék lenni halálomig. Ez itt most egy nagyon jó ugródeszka.

– Fontos volt számodra, hogy kik mondanak véleményt rólad?

– Nagyon! Ők azért olyan nevek! Olyan elismertek, és az ő szavukra lehet adni. Nem befolyásolhatóak, őszinte emberek és ilyen emberek elé ki lehet állni. Érdemes kiállni!

Fotók: TV2 MEGASZTÁR GALÉRIA