Ki beszél itt a szerelemrõl?

– Most éppen Koncz Gáborral hozták össze…

– Talán mert ő rendez engem egy darabban.

– Vagy mert azt nyilatkozta, hogy “erős, vonzó férfinak” tartja.

– Ennyi elég lenne? Látja, ilyen a sajtó természete. Már semmi sem igaz, az igazság pedig megkérdőjeleződik. Én csak őszinte akartam lenni, és cserébe egy olyan nőt csináltak belőlem, ami nem én vagyok.

– Milyen nőt?

– Le lehet írni azt a szót?

– Nem is kell leírni. Ha nem “az”, akkor milyen?

– Szemérmes vagyok. Akit nagyon kell szeretni.

– “Bernadetthez nem kellett szigorúnak lenni. Őt szeretni kellett. Ha nem szerettem ezer fokon, megsértődött.” – az édesapja szavait idéztem. Használhatnák ezt receptnek Önhöz a férfiak, ha egyáltalán létezhet Gregor Bernadetthez recept…

– Talán ez az egy igaz minden kapcsolatomra. Mindnek akkor lett vége, amikor azt éreztem, hogy az a hatalmas öröm, érdeklődés, izgalom, ami minden szerelem elején megvan – hiszen azért szerelem -, már alábbhagy, Olyankor nem bírtam maradni.

– Ha a folyamatos ezer fokon való égést keresi, akkor szükségszerűen újabb és újabb kapcsolatban találja meg. De csak pillanatnyilag.

– Nem hiszem. Én abban hiszek, hogy még nem találtam meg az igazit. Az igazi is most éppen azt keresi, amit én nem találok még.

– Kivételesen tehetséges színésznő. De ez mintha mellékes lenne.

– Ha arra céloz, nem tapasztalom a mindennapjaim során, hogy ne szeretne a közönség…





– A közönség férfi része nyilván imádja.

– A nők sem szólnak le az utcán. Persze azt érzem én, hogy ez Magyarország. Itt a kispolgári erkölcsökhöz kellene igazodnia egy színésznőnek is. Amerikában más. Ott például az imádott Julia Roberts egyik botrányból keveredik a másikba, mellesleg szintén a szerelem miatt, és mit mondanak az emberek!? Nem azt, amit rám. Hanem azt, hogy: ”Szegény! Miért nem találja már meg végre az igazit?” – és drukkolnak neki.

– Ki az igazi bizalmasa?

– Hárman is vannak.

– Nők?

– Ráadásul színházi emberek. Megleptem?

– Túl szép, hogy igaz legyen. Ön is, és amit mondott, az is persze.

– Pedig igaz. És képzelje, az ő magánéletük is hányattatott. Szeretnek, összevesznek, elválnak, újra szeretnek. Mint bárki más. Nincsenek titkaink, mégis elfogadnak, ahogy én sem akarom megváltoztatni őket.

– A férfiakat mintha szerette volna…

– Velük kapcsolatban, egy párkapcsolatban nem ismerek kompromisszumokat.

– Érdekes, hogy szinte minden férfi feleségül akarta venni. Vagy vette is, ha engedte.

– Házasságpárti vagyok. Az a legszebb dolog, amikor egy férfi azt mondja, legyél a feleségem, veled akarok élni.

– Ez lehet atyai hatás is. Gregor József négyszer nősült. Az ön édesanyja volt a harmadik házassága. Most a negyedikben él.

– Nem is értem a nőket, hogy miközben kispolgári módon ítélnek el engem, hogyan képesek vadházasságban élni, és közben romantikusan arra gondolni, arról álmodozni, hogy hét év együttélés után majd a férfiban egyszercsak megérik az a gyönyörű gondolat, hogy legyél az enyém, én most elveszlek. Ennyi idő után nem jöhet el az az idő. Az képtelenség, hogy eljöjjön.

– Vagyis miközben őszinte, azért a férfiakkal való kapcsolatában a színésznői játékosság is dolgozik önben…

– Nem, egyáltalán nem. Amikor a szerelmet keresem, soha nem játszom meg magam. Fura lenne, ha otthon eljátszanám a Hattyú halálát.

– Felröppent mostanában az a hír is, hogy titkos esküvőre készül.

– Kivel?

– Csak ön tudhatja.

– …

– Megleptem?

– Pedig engem amúgy már semmi sem lep meg. Ám egy biztos, nem tartok ott, hogy az esküvői szalonok katalógusait böngésszem. Viszont az is igaz, hogy ha titkos esküvőt terveznék, azt nem árulnám el senkinek. Ha lenne se beszélnék róla.

– A sajtó miatt kezdi elveszteni legtisztább tulajdonságát, az őszinteséget?

– Nem. Csak hallgatok.

– Azt is beszélték, hogy kicsit meghízott.

– Ez igaz… Igaz volt. Olyan öt kilót hízhattam, de szerencsére már sikerült leadnom. Egy vékony nőn jobban meglátszik, ha felszed egy kicsit, hát a kilóimra is lecsaptak.

– Mert Ön beszédtéma. És ez akár jó is lehet. Sokan szeretnék fenntartani az állandó érdeklődést. Van, akinek ugye ez csak tizenöt percig sikerül egész életében.

– Azt mondja, örülnöm kéne?

– Visszatérve: zavarta az a néhány plussz kiló?

– Az ember, a nő hiú. Így aztán amikor abban az állapotban van épp, hogy kicsit teltebb az alakja, és megkérdezik, zavarja-e a dolog, akkor természetesen azt mondja: á, dehogy zavar, így is jól érzem magam, sőt, még jobb is így. S közben mi az igazság? Engem nagyon zavart. Sokkal jobban érzem magam, hogy végre leadtam.

– Nehezen ment?

– Magamtól talán nem is lennék még túl rajta. De egy fogyókúraszalontól kaptam ajándékba egy bérletet. És gondoltam, kipróbálom. A kezelések hatására aztán hamar megszabadultam attól a kis feleslegtől. De már nem járok… A munkám a békéscsabai színházba hív, úgyhogy ha akarnék se mehetnék. És ez jó.

– Mi jó?

– Hogy nyáron dolgozom. Tavaly nem volt így, és hiányzott. Persze a legfontosabb és leghatásosabb fogyókúrás szabályt nem sértem meg.

– Mi az a szabály?

– Az, hogy: amit nem eszel meg, az nem hízlal. Úgyhogy nem eszem, hanem iszom. Rengeteg teát és ásványvizet fogyasztok. A főétel pedig maximum gyümölcs lehet.

– Volt lelki oka annak, hogy felszedett egy kicsit?

– Szerintem az volt az egyetlen oka, hogy válogatás nélkül ettem.

– Mi az, amit másként csinálna, ha újra kezdhetné?

– Harmincéves korom előtt nem vállalnék gyereket. Mondom ezt annak ellenére, hogy a kisfiamat imádom, és el sem tudnám képzelni az életemet nélküle. Olyan ő nekem, mint az apám. Szerelmes vagyok belé, és büszke vagyok rá.

– Miért lett volna jobb harminc után szülni?

– Mert én csak mostanában kezdem azt érezni, hogy felnőttem az anyaságra.

– És a karrier?

– Az nem volt szempont ebben a kérdésben. Kilenchónapos terhes voltam, amikor átvettem a diplomámat a főiskolán, és nem érdekelt, lesz-e szerződésem: lett. Nem azon a másfél-két éven múlik, hogy az ember kimarad-e a szakmából vagy nem. Egyszóval éretlen voltam erre a feladatra. Ráadásul ez nagy feladat.

– A válásai nem viselték meg a kisfiút?

– A gyerekeket mindig megviseli a válás, mint ahogy engem is megviselt annak idején, amikor elváltak a szüleim. De nem haragudtam rájuk ezért, inkább elkeseredett voltam. Felnőtt fejjel viszont pontosan tudom, hogy miért nem maradhattak együtt. Most pedig, hogy én is kétszer estem ugyanabba a hibába, egy szavam sem lehet. Rengeteg olyan apukát ismerek, akinek a válás után még szorosabb kapcsolata lett a gyerekével.

– A többi exével is leülnek beszélgetni?

– Egyetlen ember van, akivel nem beszéltem a szakítás óta. Egyébként igyekszem megőrizni a jó viszonyt mindenkivel, akihez valaha is mélyebb kapcsolat fűzött.