 |
A könyv olyan, mintha valaki elkezdett volna egy Austen-regényt írni, amihez először átolvasta a Büszkeség és balítéletet és a Mansfield Parkot, aztán utánozni próbálta. Sajnos a könyv negyedénél felborult a meglévő kis egyensúly is, és innentől kezdve egy tengerparti városka igen vontatott felemelkedési történetéről olvashatunk. Ez nem annyira szórakoztató, Jane Austen egymaga sosem írt volna ilyen unalmas történetet.
Persze van azért szerelem, házasság, tengeri fürdő, cselszövés, de valahogy olyan kusza összevisszaságban, hogy végig azon törjük a fejünket, akkor most vajon melyik férfihoz is menjen hozzá jó Charlotte-unk. Szegény lány ügyesen megbirkózik a társasági élettel, a gonosz ladyvel, sok fiatalember forog körülötte, de végül épp egy olyat választ, aki ugyanolyan közömbösnek tűnt neki, mint bármelyik másik. Hova lett Lizzy vagy Marianne?
Következtetésünk csak annyi lehet, hogy egyrészt Austen nem a felét, csak egy nagyon kis részét írhatta meg ennek a könyvnek, másrészt hogy nem volt elhibázott lépés nem megvenni a Harmadik nővért. No meg, hogy fellélegzésként ma este leveszem a polcról személyes kedvencemet, a Klastrom titkát. Éljen minden, ami eredeti!
