Ehhez a mozgalmassághoz minden körülmény adott: más szigetekhez képest is jóval exkluzívabb, extravagánsabb és bűnösebb itt minden, mintha egy világbirodalom elhagyatott maradványa lenne, ahol a látogatók szilárdan elhatározták: aludni márpedig nem fognak.
Világsztárok vásároltak itt maguknak villát (pl. Cala Carbóban), a kávézókban, borozókban kortárs képzőművészek alkotásai lógnak; műértők szerint egy-egy kocsma falán több millió fontnyi kincs lóg de ez a rongyrázás is rendkívül lezserül kivitelezett.
A partikat elő-bulik előzik meg, majd ezek később afterpartikba torkollnak, hogy mindenki örülhessen és az elő és utó elnevezések értelmüket veszítsék: a legnevesebb DJ-k és a legfejlettebb hang-, fény- és látványtechnika garantálja a hangulatot és a pénztárcák kiürülését.
A naplementéért viszont nem kell fizetni: talán ennek is köszönhető, hogy elképesztő embertömeg gyűlik össze egy-egy öbölben, felháborítóan jókedvűen.
A legnagyobb klubokból (Eden, Privilege, Es Paradis, Amnezia vagy az Underground) egyet vagy kettőt érdemes kiválasztani, aztán fokozatosan kóstolgatni őket.
A főszezon egyébként július közepén kezdődik, így az előszezon jóval olcsóbb, csak nem San Antonióba kell menni, hanem (a gócpontoktól mindig) pár kilométerrel arrébb.
Végül és utolsósorban a megfelelő napvédő kellékek mellett (kendő és sapka), mindenki vigyen magával kamerát, mert ufókat fényképezni mára már smafu, aztán keresse fel Ibiza titokzatos sziklaszirtjét, az Es Vedrát, és várjon, és készítsen elő közben pót-elemeket. Az itteni hagyomány szerint ugyanis az Es Vedra ufók gigantikus akkumulátora, magnetikus energiák erőműve, a világ közepe; a kutatók szerint e szikla lehetett, ahonnan az elhajózó Odüsszeusz a szirének bűbájos énekét hallotta.