Coenék hozott anyagból dolgoztak a film eredetije 1955-ben Angliában született meg többek között Obi-Wan Kenobi (Alec Guiness) és a Rózsaszín Párduc (Peter Sellers) főszereplésével. Az ötórai teázgatással egybekötött asszonygyilkosságot a testvérpár amerikanizálta: a történetet az egyik forró déli államba helyezte át, a tisztes áldozat szerepére pedig egy színesbőrű, baptista asszonyságot választott.
A sztori lényegében egy bankrablás körül bonyolódik Irma P. Hall bérlője, Tom Hanks, aki reneszánsz kori zenét játszó muzsikusnak adja ki magát, a hölgy pincéjében alagutat fúrva próbál közelebb kerülni gyakorlásra összegyűlt zenésztársai segítségével a vágyott pénzhez. Bármennyire körültekintő legyen is bűnbanda terve, egy dologgal nem számol: a főbérlővel.
A Tom Hanks rajongóknak dagadhat a mellük a büszkeségtől, kedvencüket én még ennyire másnak, ennyire viccesnek, ennyire eredetinek nem láttam. Hanks valósággal lubickol a tudálékos, rendkívül kifinomult intellektuális bűnöző szerepében, és a holdudvarában összegyűlt bandatagokra sem lehet panaszunk: mindegyikük jellegzetes, extrém, öntörvényű figura, akik nem félnek senkitől és semmitől … kivéve természetesen a házinénit.
Merthogy ő mindig ott van, ahol éppen nem kellene, mindig azt teszi, amit nem
A Betörő az albérlőm főként a fura jellemvonásokkal bíró szereplői miatt működő mozi a beszédkényszerben szenvedő, saját hangjától elaléló Tom Hanks vagy a túlbuzgóan vallásos Irma P. Hall állandóan meglépő macskájával és jól nevelt kisvárosi barátnőivel vannak annyira vicces, érdekes figurák, hogy a székhez szegezik a nézőt.
Ennek ellenére (vagy éppen ezért) a filmet elsősorban azoknak ajánlom, akik úgy érzik, kicsit megcsömörlöttek már az amerikai filmvígjátékok egy kaptafára működő humorától, és valami újra, valami másra, valami frissre vágynak. És anélkül, hogy mindez megfeküdné a gyomrukat.