 |
Miközben a kereskedelmi tévék egyre rutinosabban versenyeznek azon, hogy miként múlják alul saját magukat színvonalban, Hajós András műsora frissességével és átütő erejénél fogva olyan üstökösként robbant be a magyar televíziózás égboltozatára, amely egy pillanatra elvakította a business televíziók szürke eminenciásainak extraprofitra éhes tekintetét és őszinte reménnyel töltötte el a lassan apátiába zuhanó televíziónézők szívét.
Kilenc hónappal később, hogy Hajós András elhagyta a TV2-t, napra pontosan (január 12-én) megszületett egy műsor, amely fényesen rácáfolt arra a vélekedésre, hogy Fábry Sanyi és Bagi-Nacsa után immáron nem lehet újat mondani a beszélgetős szórakoztató műsorok területén. Az más kérdés, hogy a hazai televíziózásban egyelőre csak a beszélgetős szórakoztató műsorok területén lehet újat mondani, hiszen amíg a humor az egyetlen létező dolog kis országunkban, amelyhez egyenlő arányban és szabadon hozzáférhet bárki, addig a televíziós társaságoknak elemi érdeke, hogy becsatornázzák ezt a csodafegyverként működő nézőszám csalogató potenciált. A Viasat3-nak így nem volt más választása: nekik is ki kellett nevelniük a saját sómenjüket, aki arculatával, tehetségével, mondanivalójával nézőket képes elhódítani a többi csatorna sztárjaitól.
Hajós András persze ironikus módon játszik a sztársággal, mert tudja: Magyarországon nincsenek sztárok, csak ismert emberek, akik néha maguk is elhiszik, hogy úgy kell viselkedniük, mint a sztároknak. Az egész műsorában van valami görbe tükör jellegű parodizálás, amely élesen elüt például Vágó István tiszteletet követelő megnyilvánulásaitól. Vágót legutóbb az M1-en futó NévShowr című kedélyes sztárparádéban láthattunk, amelyet csak azért hozok fel, mert az M1 azonos időpontban sugározta Hajós műsorával – gondolták, elcsábítanak Hajós és vendége, Tyereskova kialakulóban lévő románcától. Nem sikerült. Mindenesetre, amikor átkapcsoltam a kincstári tévére, Vágó “III. Richárd” Istvánt láttam, amint ismét meghatódott saját magától. Érdekes volt látni, amint majdnem könnyes szemmel elismerte, hogy mégis ő a világ legnagyobb élő televíziós személyisége, csak mert egy Legyen Ön is milliomos nevű közepesen érdekes szellemi társasjáték moderátoraként kicsivel nagyobb népszerűségnek örvend, mint Kató néni a kincstári televízióból. Ehhez képest Hajós szelíd öniróniája üdítő színfolt, mely szamárfület mutat az önmaguk szerepébe belemerevedett médiapotentátoknak.
Ha összehasonlítjuk a TV2-n futott Magánszámot Hajós mostani műsorával, a különbség első pillantásra szembeötlővé válik. A TV2 Magánszáma egyszerre akart intellektuális rétegműsor és jópofa kereskedelmi nevettetős műsor lenni, miközben el kellett volna érnie az eleve irreálisan magasra tett nézőszámot. Ez olyan volt, mint Baumgartner Zsolt szponzorációs szerződése a MOL-al, amely állítólag kikötötte, hogy Baumgartnernak minden versenyen a célba kell érnie. Aki kicsit is ismeri a Forma1-et, tudja, hogy még Schumacher sem ért célba minden versenyen.
Csak remélni tudjuk, hogy a Viasaton nem támasztanak Hajós elé ilyen irreális feltételeket.
