Szubjektív és rövid római útikalauz

Rómáról írni tökéletes képtelenség. Mert, ugye, mit? Az utazó leginkább számokat szeretne papírra vetni, hogy matematikailag is bebizonyítsa: minél több momentumról ír, annál több olyan épület, műemlék, nevezetesség, arc, hangulat, gyümölcsillat marad, amelyről még nem számolt be, ergo azokat az olvasó csak akkor ismerheti meg, ha felül a repülőre, vonatra, buszra, hajóra, és elindul.

A hajós megoldást egyébként csak a korzikaiaknak ajánljuk, az első három variáció azonban minden honpolgár esetében logikus választás. Az autót azért nem írjuk ide, mert Rómában csak egy fokkal átláthatóbb a közlekedés, mint a BAH-csomópontnál péntek délután három órakor. Esőben. Igaz, ott elsősorban motorosok szedik rímbe a családfánkat.

Tészta, könnyek

Ragaszkodjunk a sztereotípiánkhoz, miszerint az olaszok tésztában verhetetlenek, és próbáljuk ki az aktuális szakácsot! Nem csalódhatunk: ez a nép olyan gasztronómiai csodákat tud művelni egy darab paradicsomból és 30 deka tésztából, hogy azt még a bőséges tengeri herkentyűválaszték és bonyolult fűszerjáték sem képes elrontani. Desszertként leginkább a fagylalt ajánlott, plusz a kávé. Lehetetlen nem úgy felállni az asztaltól, hogy az ember nem sírja el magát, ha ez még nem történt meg akkor, amikor a választékot próbáltuk áttekinteni.

Persze közkedvelt helyeken a költségérzékeny utazó ne számítson Tesco-gazdaságos árakra, de legyünk őszinték: Róma csak körübelül 20 százalékkal drágább fővárosunknál, leszámítva a szállásokat, amelyekért a bajszos és mindig makulátlan mosolyú tulajdonosok rendesen elkérik a díjat.





Időutazás

De el is kérhetik, hiszen ez a hárommilliós metropolisz akkor is vonzó lenne az utazóközönségének, ha egyik napról a másikra mázsa aranyat kérnének el egyetlen éjszakáért.

Nem véletlen, hogy akármerre is tévedünk (el) a városban, mindenhol sor és tanácstalanság: merre van a következő állomás, amelyekre nagyjából emlékezünk a történelemkönyvekből, de pontos helyét az angolul csak gyatrán beszélő őslakosság három értelmetlen kézmutatással simán elintézi. Bár útikönyvünket és térképünket tulajdonképpen nyugodtan otthon hagyhatjuk, mert ha követjük a jól bejáratott úton hömpölygő tömeget, biztosan eljutunk a kívánt célokhoz. Az azonban biztos, hogy jobban járunk, ha napra bontott tervvel állunk neki a túrának, és akkor is, ha elhisszük: a cipőnek a lábat kell szolgálnia, és nem kell feltétlen beszállnia az olasz urak és hölgyek divatversenyébe.

A városban való flangálás laza és kötetlen időutazásnak számít, hiszen minden kor itthagyta a maga városformáló lenyomatát. Persze nem kell telefonos segítséget kérnünk ahhoz, hogy rájöjjünk: az ókor és a reneszánsz az a két korszak, amely a leginkább meghatározza Róma mai arculatát.





Előbbi egész konkrét helyen, a Forum Romanum-ra keresztelt területen gyűjtötte össze ereklyéit, amelynek egyik határán a Colosseum, Augustus és Titus diadalíve üdvözli a látogatót, hogy a másik oldalon masszív templomok, díszes oszlopok, kopott fürdőhelyek és szűzies paloták romjai búcsúztassák el. A Palatinus-dombra fellépcsőzni kötelező program: Róma látképe lenyűgöző, a friss parkban szigorlatra készülő diákok és sokat látott nyugdíjasok között tömény illatú narancsligetben vallhatunk szerelmet párunknak, vagy éppen játszhatunk kíváncsi római polgárt is, aki lesiet a Circus Maximus-hoz, hogy lássa a Ben Hur forgatását.
A Colosseum csoda. Kívül-belül ámulhat az ember az ókori építészek zsenialitásán, nem véletlen, hogy ez az épület vált a legmarkánsabb jelképévé a városnak. Pedig mennyit lehetne találni még?
Erre a képeslapárusok már rég rájöttek, leporellóikban megannyi szimbólumot gyártanak, és annak ellenére, hogy nem vagyunk a giccs hódolói, elismerjük ítélőképességüket.





Csak soroljuk: a Trevi-kút fürdőkádja és tekintélyt parancsoló szobrai, a Spanyol lépcső egyszerű és színes kavalkádja, a Piazza Navona tágas tere és parádékat idéző hangulata, a Pantheon isteni tökéletességre törekvő monstruma, a köztársasági elnök palotája, a Cordonata, Michalengelo lépcsője, a II. Victor Emanuelle emlékmű monumentális dicsősége, Augustus maózuleuma, a hazug ember kezét leharapó “igazság szája” és a megannyi ismeretlen helyű, korú, alkotójú, formájú, ihletettségű, funkciójú templom, szobor, park, lépcsősor, amely percenként bukkan fel a legváratlanabb helyeken…

Ha kedvet kaptál egy kis római kiruccanáshoz, az alábbi linkeket érdemes lekattintani.

Az örök Róma: hétvégi városlátogatás
Római séták
Róma az örök város
Az örök Róma: hétvégi városlátogatás