A Wilbur öngyilkos akar lenni szereplői, az előző mozi hőseihez hasonlóan, most is magányosak és társra vágynak, a film hangvétele azonban sokkal melankolikusabb lett: Wilbur tényleg öngyilkos akar lenni. Próbálkozik is mindennel: gáz, akasztás, gyógyszer, vízbe fulladásos halál antikvárius bátyja, Harbour azonban minduntalan megakadályozza, hogy idő előtt találkozzon a kaszással. A szerepek már régóta leosztottak kettőjük között: Wilburt a széltől is óvni kell, kímélni az élet megpróbáltatásaitól, mindentől, ami érzékeny idegrendszerét felborzolhatja; bátyja ezzel szemben maga a megtestesült stabilitás, a biztos pont, a nyugodt erő.
Egyben azonban megegyeznek: mindkettőjüket nyomasztja a társtalanság, az egyedüllét, csak míg Wilbur futó kalandokkal, a báty a világirodalommal vigasztalódik. Egy szép napon azonban betoppan a boltba Alice, a gyermekét egyedül nevelő kórházi takarítónő, és ettől kezdve mindannyiuk élete megváltozik.
A Wilbur öngyilkos akar lenni igazi keserédes alkotás egészen biztos, hogy a vége főcím előtt zsebkendőink után kutatunk majd a táskánkban, egyszóval: ez nem az a mozi, amit megúszunk anélkül, hogy ne szembesülnénk a betegség, a halál, a magány kérdéseivel.
Nem mondom, hogy a film könnyen emészthető, és azt sem mondom, hogy mindenki szeretni fogja, de a kiváló színészeknek, a kissé excentrikus, öntörvényű szereplőknek, az abszurd humornak köszönhetően a Wilbur öngyilkos akar lenni olyan mozi, amit ha megnézünk, nem egykönnyen feledünk.
Wilbur öngyilkos akar lenni
Színes, feliratos dán film (111′)
Rendezte: Lone Scherfig
Szereplők: Jamie Sives, Adrian Rawlins
Bemutató: június 10.