Shrek 2.

Sok választási lehetőséget nem kaptunk ezen a héten a honi moziforgalmazóktól – az új családi kedvenc, a kompjúter generálta zöld ogre, Shrek története tovább folytatódott, ami kellőképpen elriasztotta a riválisokat attól, hogy csatába szálljanak ellene a jegypénztáraknál.

Elnézve az új részt, ami talán még az elsőnél is jobban sikerült, mindez érthető. A nyár egyik filmszenzációja került a héten a mozikba, melynek díszbemutatóján Cannes-ban Cameron Diaztól Antonio Banderasig minden szinkronhang büszkén megjelent, és amely amerikai bemutatását követően hosszan vezette a toplistákat.

Hogy miben rejlik a Shrek varázsa? A filmről csak szuperlatívuszokban nyilatkozhatunk: a legviccesebb, a legkedvesebb, a legfrissebb, a legmerészebb animációs film amit kortól, nemtől függetlenül a nagymamától az unokákig bezárólag mindenki eredetinek és természetesen módfelett szórakoztatónak fog találni.





A történet ott folytatódik, ahol a mesék általában véget érnek – a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” pontján vehetjük fel újra a film fonalát, betekintést nyerve Shrek és Fiona hercegnő hétköznapjaiba, melyet a szerelem ugyan beragyog, az ármány azonban beárnyékol. Az ifjú házaspárt a lány szülei családlátogatásra hívják, méghozzá Fiona szülőföldjére, az Óperencián túlra, ahová természetesen idegesítő háziállatuk, a szamár is elkíséri őket.





Fiona tantija, a „jó tündér” is felbukkan, ő azonban nem annyira jó, mint azt a neve hirdeti, jobban szeretné a lány oldalán saját fiát, a szőke herceget látni, és ennek érdekében semmitől sem riad vissza, még egy bérgyilkost, a csizmás kandúrt (aki egyébként számomra az animációs film legellenállhatatlanabb teremtménye, eredetileg Antonio Banderas tolmácsolásában) is a nyakára küldi.

Gondolom már a rövid szinopszisból kitűnik, hogy ami a mesék összezagyválását illeti, a második rész hű maradt az elsőhöz. Igazi posztmodern egyveleget láthatunk a vásznon, melyben a különböző filmes box-office sikereknek, a gyorséttermi láncolatoknak, Hollywoodnak vagy a slágerlistás daloknak egyaránt kijut; az alkotók nem győznek, és nem átallnak mindenből és mindenkiből gúnyt űzni, miközben persze magáról a meséről sem feledkeznek meg, melyben megnyugtatásul: minden jó, ha a vége jó.

A Shrek második része igazi össznépi szórakozás: bárki kedvét lelheti benne a családból. Ez tényleg az a mozi, melyre a szülő elviheti a gyerekét, és a gyerek is elviheti a szülőt. Egyikük sem fogja megbánni.