Elnézve az új részt, ami talán még az elsőnél is jobban sikerült, mindez érthető. A nyár egyik filmszenzációja került a héten a mozikba, melynek díszbemutatóján Cannes-ban Cameron Diaztól Antonio Banderasig minden szinkronhang büszkén megjelent, és amely amerikai bemutatását követően hosszan vezette a toplistákat.
Hogy miben rejlik a Shrek varázsa? A filmről csak szuperlatívuszokban nyilatkozhatunk: a legviccesebb, a legkedvesebb, a legfrissebb, a legmerészebb animációs film amit kortól, nemtől függetlenül a nagymamától az unokákig bezárólag mindenki eredetinek és természetesen módfelett szórakoztatónak fog találni.
Gondolom már a rövid szinopszisból kitűnik, hogy ami a mesék összezagyválását illeti, a második rész hű maradt az elsőhöz. Igazi posztmodern egyveleget láthatunk a vásznon, melyben a különböző filmes box-office sikereknek, a gyorséttermi láncolatoknak, Hollywoodnak vagy a slágerlistás daloknak egyaránt kijut; az alkotók nem győznek, és nem átallnak mindenből és mindenkiből gúnyt űzni, miközben persze magáról a meséről sem feledkeznek meg, melyben megnyugtatásul: minden jó, ha a vége jó.
A Shrek második része igazi össznépi szórakozás: bárki kedvét lelheti benne a családból. Ez tényleg az a mozi, melyre a szülő elviheti a gyerekét, és a gyerek is elviheti a szülőt. Egyikük sem fogja megbánni.