Bombay (Mumbai) a világ legnagyobb filmipari központja. Évente több mint nyolcszáz mozifilm készül Bollywoodban kétszer annyi, mint az Egyesült Államokban. A gigasztárnak számító színészek gyakran futószalagszerűen dolgoznak írja a Népszabadság , sokszor egy nap ugyanazon díszlet előtt más-más karaktereket személyesítenek meg. A különbség a költségvetésben is meglátszik: míg egy átlagos amerikai film 50-80 milliós büdzsével készül, egy bollywoodi szuperprodukció költségvetése nem éri el az 5 millió dollárt.
A tengerentúli filmek technikai látványossága, erőszakossága és néha már gusztustalan viccei helyett az indiaiak sok zenét, profi táncot és bájosan giccses sztorikat kínálnak a közönségüknek. És azok is sokan vannak: naponta mintegy 15 millió ember megy moziba. Csak az összehasonlítás kedvéért: Magyarországon egy év alatt adnak el ennyi belépőt.
Indián kívül egyébként Nagy-Britanniában van a legnagyobb közönsége az indiai filmnek, köszönhetően annak, hogy az ötvenes években rengeteg indiai vándorolt be a nyugat-európai országba. A bevándorlók magukkal hozták kultúrájukat és egyéni ízlésvilágukat is. Sőt, lassan a brit filmtörténetbe is beírják magukat, az Angliában élő fiatal indiai lány futballálmairól szóló habkönnyű etnikai tinivígjáték, a Csavard be, mint Beckham igazi kasszarobbantó lett nemcsak a szigetországban, hanem a tengerentúlon is olvasható a Népszabadságban a kiállítás kapcsán.
Az indiai film 2002-ben divatos árucikk lett, különös módon egy igazi angol sportnak, a krikettnek köszönhetően. A 2002-ben a legjobb külföldi film kategóriában Oscar-díjra jelölt Lagaan című eposz dramaturgiai csúcspontja, amikor a szegény hindi földművesek csapata legyőzi a helyi brit helyőrség krikettcsapatát. A művet a hazai előfizetéses tematikus mozicsatorna is sugározta – írja a Népszabadság.
