A balatoni vendéglátósok védőangyala beszáll a kocsijába, és 8-9 óra múlva Belgrádon át Szófiába ér; biztos, ami biztos, már a határnál vált levát. Külföldi állampolgárként (vagy miként is), elég sokat vihet be, csak 500 leva, vagy az annak megfelelő külföldi valuta fölötti összegről kell írásban nyilatkoznia. Megírja. Megkapja a statisztikai lapot az útlevelébe, azt a bal szárnya alá rögzíti, mert azt mondták, hogy ezt feltétlenül meg kell őrizni, és előkészíti az autópályadíjat. A rendőröktől nem fél, mert róluk meg azt hallotta, hogy gatyába rázták őket”, a gyorshajtókkal rendesen bánnak: vagy helyben kapnak pénzt, vagy egy pecsétet adnak.
Szófiát fél nap alatt bejárja, ezt is inkább csak megszokásból, és hogy elmúljon a szédülése. Jó döntés. A belváros üdítően tiszta és hangulatos, kávéházak és éttermek sorakoznak a rendezett sétálóutcákon, az utcák pedig valahogy szélesebbek és árnyasabbak. A külvárost nem szabad megnézni, mert olyan lehangoló”- emlékszik egy régi tanácsra. A 2. világháború ellenére még maradt jó pár gyönyörű műemlék is. Egyházszakadásokkal nem törődve elsőként (természetesen) az Alexander Nyevszkij katedrálist látogatja meg,
 |
Keresd meg térképen is! Kattints ide! |
aztán a kora keresztény bazilikát, a Szt. Zsófiát, akiről elnevezték a várost, végül a kis Bojana templomot. Ennél a templomnál összefut egy másik, helyi védnökangyallal, aki elbüszkélkedik vele, hogy ez a templom az UNESCO világörökség listáján is szerepel. Ugyanez a lelkes angyal azt javasolja még neki, hogy szálljon el a Rila-hegységre, ami alig 3000 méter magas, és nézze meg a kolostort, nem túl régi – mondja -, a X. században épült, de gyönyörű! 1200 vallási ihletésű freskót tartalmaz és egy 36 képből álló bibliai jelenetet, a legtöbbnél jelen voltam” – teszi hozzá szerényen. Aztán a bolgár angyal arca hirtelen megváltozik, és tovább beszél, vagy tudod mit? Menj a tengerpartra! Ott van ám az élet!”
A tengerpart továbbra is világszép. Csak kitartó munkával lehet az ilyet elrontani. És úgy tűnik, itt egyelőre még szépítik is. Errefelé manapság olyan megoldás dívik, mint Kubában, miszerint a jobb üdülőövezeteket – Albena, Aranyhomok, Napospart – lezárták, a turisták kizárólagos használatára. Belépés csak kártyával! Az utazó felvillantja a voucherét, és rögvest maga mögött hagy sok-sok év fejlődést. Ami itt van, az egészen rendkívüli, már az ország többi részéhez képest. A régi hangulatot árasztó szocreál szállodák megmaradtak, bár zömüket már felújították; csak a Naposparton 102 szálloda áll (interneten is lefoglalhatók), a városokban pedig rengeteg diszkó működik (zenei műfaj alapján), még több étterem, mulató, sima kávéház, taverna, görög-rendszerű klub várakozik boldogan a vendégekre. És mindenütt tisztaság, rend, jókedv, figyelem, bőség.
Különben a Naposparton májustól októberig 1700 a napsütéses órák száma; a vízen és a parton a szokásos sportok űzhetők: vízisí, siklóernyő, szörf, jet-ski, búvárkodás, strandröplabda, lovaglás. Az éttermek és az áraik pedig…! Négy embernek, előétellel, hatalmas négyszemélyes tenger gyümölcsei bőségtállal, desszerttel, egy üveg finom borral egy elegáns étteremben 65 leva, borravalóval együtt! Ugyanez Makarskan, Korfun, Riminiben, vagy Lloret de maron minimum a duplája, de inkább több. A szállodai szobában a hűtőből előkapott, vagy egy elegáns helyen behörpölt dobozos sör 1 leva, ez a ti pénzetekre átszámolva 130 Ft.”
Szóval – gondolja az angyalunk – legközelebb Neszebárt is megnézem, állítólag a világörökség része, és elhívom Gábrieléket is, hogy ezt a négyszemélyes tálat kipróbáljuk. Most viszont megkóstolom ezt a zöldséges kavarmát, aztán lemegyek a partra sétálni, napozni, és németekkel nosztalgiázni a Balatonról.”
