Szabadidő

Az elsõ nap

Parkolóhelyet alig találok, pedig robogóval érkezem, minden oszlophoz bringák és motorok vannak kötve. Láncolok, zárok, kulcsra vigyázok. Besétálok a birkarács közé, hömpölygök a tömeggel.

A hangosbemondóból érzéketlen, hadaró női hang világosít fel, hogy ha két liternél több kólát akarnék bevinni a sziget területére, elevenen megnyúznak. A szemetesek ma szabadnaposak, jegyszedők rángatják heti belépőmet. A motozást, táskaturit megúszom, talán mert az előttem lévő zsebeit már magtapogatták.

Benne is vagyunk a levesben. Balról Vikidált hallom lemezről, odébb Michael Jackson szerzeménye, a Billy Jean szól, még odébb egy metálbanda zúz, de a nagyszínpad erősítői és mélynyomói megmutatják, ki az úr a házban. Mivel nincs abszolút hallásom, nem tudom szétszedni a dallamokat, úgyhogy nem is kísérletezem. Inkább innék egy pohár sört, de csak korsóval mérnek, ezt nem értem, azért sem, mert műanyag pohárral dolgoznak, nem talpas, ólomkristály ballonpohárral. Sebaj, majd a langyos végét kiöntöm. Valamit harapnék is. Négy kocka csirkehús közé rakott hagyma nyárson 850-ért. Hm. Köret nélkül. Kihagyom, mert önérzetem azért van nekem.

Arrébb sétálok, egy szelet pepperónis pizzát kérek a menüből, nincs, marad a sonka-gombás, amiről kiderül, hogy turistaszalámis-sajtos. Ja nem, itt egy gomba, de minek? Éhes vagyok, de csak négy falatig bírom, az éhező gyerekekre gondolva hajítom ki az idei év legízetlenebb, nem, ez így nem korrekt, legrosszabb ízű pizzáját. Ezúton óvok mindenkit a nagyszínpadtól balra található szakácsoktól.

Ha így, akkor édességgel verem el étvágyam. Veszek tíz dekát háromszázért a Zsanna Manna vagy Hanna Manna – ki tudja? – nevű fantáziasüteményből. 12 fajta maggal és sokféle aszalt gyümölccsel kérkedik. Ezt el lehet fogyasztani, ha nem édességnek hívjuk, hanem energy szeletnek, de én mégis inkább megválok tőle egy kukánál. Most akkor itt hülyének néznek minket vendéglátásilag?
Vissza a gyökerekhez, egy lángoson nem lehet mit elrontani. Mondjuk számomra a lángos örök rejtély, minden nyáron várom a pillanatot, mikor az emberek végre észreveszik, hogy a lángos nem finom, és nem esznek többet, de ez a pillanat, úgy tűnik, még késik. Az biztos, hogy nem egy wellness kaja, meg nem is jó, de ezt már mondtam. De mit látnak szemeim? Gyümölcs! Törpe – gondolom kínai vagy japán – alma 100, barack 60, szilva – szintén japán –10. Na, most ment el mindentől az étvágyam.

Remélem, másnap jobbra fordulnak a dolgok, ezért mondok egy imát a zsidó sátorban, majd tenyérnyi keresztet rajzoltatok vállamra egy agykontroll-hívő Harley Davidsonos által. A lelki segély sátor tőszomszédságában. Nem rákkeltő vörös festékkel dolgozik a körszakállas motoros, két perc alatt kész is. Ezerötbe fáj, nem rákkeltő, viszont nem is látszik egyáltalán. Tanács búcsúzóul: ha már hennáztattok, akkor feketével. Egyszer élünk.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top