Nem tudom, létezik-e Odüsszeuszról elnevezett utazási iroda a világon, ám valószínűleg elhibázott lenne ebben az esetben a névadás, hisz a görög hős utazni ugyan sokat utazott: messze földeket járt be, rengeteg nép észjárását, szokásait tanulta meg, de hazaérkeznie csak nem sikerült éveken keresztül. Egy utazási iroda ezt a malőrt nem vállalhatja
Ha viszont egy kalandtúrákat szervező iroda tűzi címerére az Odüsszeusz nevet, az bizakodhat a névmágiában.
A kalandtúrákban általában olyan szélsőséges léthelyzeteket teremtenek (az istenek, vagy a végzet helyett) a szervezők, ahol az ember teljesítőképessége, bátorsága határához ér. A kaland a nyugati felfogás szerint kiemel a megszokott, rutinná váló mindennapokból, és egy éberebb világba helyez, ahol a váratlanág, a véletlenszerűség új reakciókat hív életre az utazóból.
Ebben a folyamatban a rögtönzésé az egyik főszerep és a
rugalmasságé a másik, hisz a kalandban kevésbé lehet előre gondolni és számítgatni; és a tanultság és a tapasztalat sem feltétlenül előny. A kaland: hányattatás, viszontagság és kockázatvállalás. És próbatétel is egyben, az önmegértés és feleszmélés próbája.
Az ezzel járó felfokozott állapotot nem mindenki igényli, aki mégis, az számos lehetőség közül választhat: az extrém- és fél-extrém sportok egyre bővülő választékából csemegézhet vagy a kalandtúrák számtalan válfaját kóstolhatja végig: közeli országok ismeretlenebb vidékeivel kezdve, távoli tájak hegyeivel, vizeivel, szigeteivel folytatva és a zarándokutakkal zárva. Egyébként nemcsak az árak alapján választhat úticélt a kalandvágyó, hanem a nehézségi szintek alapján is.
Bolyonghat az Indonéziai szigetvilágban; felfedezheti az Inle tó halászfalvait, vagy megismerkedhet Angkorral, az egykori khmer birodalom fővárosával. Kirándulhat Andalúziába, vagy részt vehet Dél-Afrikában egy expedíciós úton, ahol Almásy László bolygó szellemével is találkozhat; ha akarja Delhitől Katmanduig verekedheti át magát kies sátrakban lakva; vagy a Himalája hágói alatt fáraszthatja el magát, majd varázslatos módon szabadulhat meg fáradságától. Perut, Bolíviát és Riót járhatja végig 22 nap alatt, ha elég edzett és bírja a hosszú utakat; vagy egy kisebb vagyonért Mexikót és a Yukatán-félszigetet látogathatja meg. De részt vehet számtalan gyalogtúrán is Nepáltól kezdve, ahol 4000 méterig juthat; Skócián át az Alpokig, a hegymászók és túrázók szent helyéig – a Mont Blanc körül kavarogva.
Ez az út nem a túlélő túrák szerelmeseinek, hanem a jól temperált kalandok kedvelőinek, a kényelemszerető kirándulgatóknak, a változatos látványokra szomjazóknak kedvez. Itt például a Dolomitokba indul az első bemelegítő túra és a Laverdo-tornyok érintésével 2500 méteres magasságig juthat a gyalogos, a következő napokban egyre emelkedik a célpont, s így a fizikai erő igénybevétele. Napi két és hat óra között van a túraidő, regenerálódásra pedig ott a Garda-tó, majd később Verona, hogy nekifrissülve újra a Mont Blanc-t lehessen ostromolni, ezúttal 3500 méter magasságban. Ezt követően a túraút a jeges hegycsúcsoktól a tengerpartig ereszkedik vissza, s Monaco érintésével a Ligur-tenger partjain ad alkalmat a pihenésre. A látványosságok sorát a Verdon kanyon zárja.
A viszontagság határait természetesen nem lehet megszabni, így kalandtúráink saját városunkban zajlanak legtöbbször; de ne feledjük, a kaland csak akkor kaland, ha ép noha megváltozott – lélekkel és testtel tekinthetünk vissza rá. És – esetleg – Odüsszeuszként, terített asztal mellett, egy nagy evés után számolhatunk be róla, a többiek örömére.
