 |
Sajnos bármennyire sokat is írt a krimi nagyasszonya, előbb-utóbb a végére érünk regényei sorának. Hogy mit lehet ilyenkor tenni? Elővenni a kevésbé sikerült műveket, sőt, akár regénnyé formálni át a nem regénynek íródottakat. Ez utóbbi tett indítéka nem igazán világos előttem, hiszen drámát olvasni nem rossz. Nem jó viszont olyan könyvet olvasni, amely eredetileg dráma volt, és a munkálatok közepén megunták a regénnyé alakítását. Ez az átdolgozás ugyanis pont ilyennek látszik. Az elején még némi helyszínleírás is belefért, a végén viszont mintha már csak arra jutott volna energia, hogy a párbeszédet prózaibb formába tördeljék, és a rendezői utasítások kikerüljenek a zárójelből.
De ne írjuk le mindjárt az egész művet, hiszen ha tudunk az eredeti sztorira figyelni, akkor még a fejtörés sem marad el. A Váratlan vendég ugyanis olyan fordulatokkal szolgál, amelyek még Agatha Christie-től is meglepőek. A történet izgalmas, és szokás szerint senki nem az, akinek látszik. De miért kellett átírni?
