 |
Utazási ajánlatok |
De ahogy Carrie Bradshaw tudja, milyen a jó szex, úgy a kínaiak is tudják, hogyan lehet katarzist katarzissal megfejelni, különben miért is a közeli Xianba telepítették volna azt a cseréphadsereget, amely hétezer anyagfigurájával mintázta le az első kínai császár militáns hajlamait. Ezek a katonák vigyázzák a császár sírontúli álmát, jelen pillanatban azzal a plusz feladattal, hogy bevételt generálnak. Xian azonban nem csak erről híres: óvárosában a középkor támad ránk, és az egyenlőtlen küzdelemben le is terít bennünket. A Vadludak Nagy Pagodája az utolsó döfés, hétszintes épület, pofás kinézet, a Harang-torony, a kőtáblák erdejével felvértezett Konfuciusz templom nem sokkal lemaradva, kicsit hátrébb a fotóalbumban.
 |
És ahogy kapkodjuk a szemünket, úgy kapkodunk a célállomások között is: most éppen Szecsuán fővárosa, Chengdu van soron, pontosabban a határa, amelyben az öt kínai szent hegy közül talán a legnemesebb, az Emei vigyázza a rendet. Rajta 50 templom, pagoda mindahány, és az úton kapunk géptörténeti ajándékot is: drótkötélpályán húznak fel bennünket, hiába, no, a moutain bike itt még nem hódít. Ha tehetjük, Leshant se hagyjuk ki, igaz, itt is hegymászás az előjáték, de a csúcson olyat látunk, amilyet a világörökség zsűritagjai is alig: a világ legnagyobb Buddha-szobra figyeli majd a mozdulatainkat a megmunkált hegyoldalból. És ha szikla, akkor Dazu, a város határában egy szentély-lánc hozza lázba a látogatót, ha sikeresen legyűrte a dzsungelbe vágott ösvények valamennyi kihívását. Az olvasó nyugodjon meg: a Kínába utazóknak azért nem kell elsajátítani az összes extrémsportot, ugyanis komoly urbanizált körülményekkel is találkozhatunk, ha például a Jangce nyugati fővárosába, Chonqingba utazunk, vagy éppen az ország talán legnyugatibb városába, Sanghajba.
 |
Óváros persze itt is van: Yu-Yuan, ami annyit tesz: Örömök kertje. Nemcsak a kertészeké, hiszen a kínai kertépítés gondolt a borongós lét rosszabb perceire is: a nyugalom szigetét varázsolták ide: könnyen lehessen pát inteni a búbánatnak.
Sanghajban az 50 emeletes felhőkarcolók már-már kicsiknek számítanak, aztán ott mereng a képeslapokon előszeretettel modellt álló 468 méteres Tv-torony is, tudják, égbeszökő monstrum, derekán egy golyóbissal. Aki kevésbé fogékony az ultramodern technikai vívmányokra, látogasson el a város másik nevezetességéhez, a Bundhoz. Nem kalandos német vagányok kerületéről van szó: ez egy 52 háztömbnyi magas épület-sor, amelynek minden eleme más-más stílusban épült; nincs olyan európai, amerikai irányzat, amely kimaradt volna.
Már a monitor sem bírja, pedig még nem is beszéltünk Shenzenről, a laboratóriumi körülmények között kifejlesztett új kínai városetalonról, Hongkongról, Makaóról, a nevére hajazó Mokao barlangokról, nem voltunk Lanzhou sós tavánál, nem látogatunk el a Holdsarló-tóhoz, nem néztük meg Xiaheben az iszlám templomokat és a Labrang kolostort, nem hajóztunk a Li folyón kaktuszhegyek között, és nem mentettünk pandákat a bambuszrengetegben.
Legyen vigaszunk az, hogy már itthon is kapható kínai fülpiszkáló (madaras), hogy a feng shui módszerek drágakő-terápiás verziói elérhető áron megkaphatóak, és azt már nem is említjük, hogy egy barnás-piros kínai folyami kaviccsal mi mindent lehet művelni egy rosszul indult futballmeccs szünetében.
