Mindszenti László retrospektív kiállítás

Mindszenti László retrospektív kiállítása
2004. október 8 – november 14.

Francia Intézet
1011 Budapest, Fő utca 17.
Tel: (36-1) 489 4200
Honlap: http://laszlo.mindszenti.free.fr

A művésznek még nem rendeztek átfogó kiállítást Magyarországon. Ez alkalommal – 1956-ban választott hazája – Franciaország budapesti Kulturális Intézete vállalta a szülőföld előtti bemutatkozást.

MINDSZENTI LÁSZLÓRÓL

Mindszenti László nem szerepel a magyar képzőművészeti lexikonokban. Nem véletlenül, hiszen a menekültek máig nem tértek haza. Legfeljebb hazalátogattak.

A magyar politikai emigráció XX. századi szellemi teljesítményéről, művészi eredményeiről nem lehet átfogó képünk, mert nincs gyűjteményük, nincs módszeresen rendezett bemutatkozás-sorozatuk, és nem utolsósorban, mert e terület hiteles elméleti forrásai máig nem születtek meg.

A szépirodalom talán kedvezőbb helyzetben van, a könyvek könnyebben útra kelhettek. A regények, a versek a hazai folyóiratokban már a hetvenes-nyolcvanas években is megjelenhettek. Igaz, hogy a magyar kritika messzemenően lemaradt, s az irodalomelmélet is még csak a számba vett értékek felmutatásánál tart.

Mindszenti László a magyar közélet számára szinte észrevétlenül dolgozik. Nem véletlenül. A képzőművészeti, művészettörténeti, művészkritikai életben egy-egy kiemelkedő külhoni magyar életmű alkalmi és zajos ünneplésén túl nem jutott figyelem a csendben tevékenykedő, ám idegenben méltó közfigyelmet keltő, színvonalas életművet gyarapító mesterekre. Az átfogó szakmai feldolgozás még a felfedezésnél tart, a honi kritika bizonytalansága, a terheltségig teoretizált gyakorlata a határokon túli életművek sorsát is meghatározza.

Mindszenti László ez a Békéscsabáról indult fiatalember, a budapesti egyetem magyar-francia szakos hallgatója a normandiai Rouenben talált mesterekre, iskolára, felfedezőkre és hosszú ideig otthonra. Miután meghódította Párizst, Dél-Franciaországban egy apró faluban telepedett le. Igaz, festészetén a környezet semmi nyomot nem hagyott.





Ez a piktúra a belső élményekből táplálkozik, dús flóra és fauna vegetációja képzelt térben termékenyül, lebegő absztrakciója ösztönös, még geometrikus elemeiben is jóvátehetetlenül lírai. Porózus festékkezelése, finom textúrát szül, amely mégsem válik szépelgéssé. A belső fegyelem és az anyag tisztelete fogja vissza elfogulatlanul gazdag színvilágát, teljesíti szinte dekoratív tömörségűvé képeit. A franciák rokonítják Chagallal, mi – szerves látásmódja okán – emlegethetnénk Tóth Menyhértet, vagy Földi Pétert.

Ezek a hasonlítások azonban félrevezetnek. Mindszenti László önálló látásmóddal rendelkező, tiszta szellemi képlet. Ártatlan és nem naiv, és az ártatlanságot a biztos tudás sem tudja megrontani. Semmi kimódoltság, semmi rafinéria. Makacs munkaszeretet és hiteles költészet. Mert ez az egy tömbből faragott, végtelenül szelíd, befelé figyelő ember igazán csak dolgozni szeret.

(Antall István – Magyar Rádió)






Vélemények a művészről

„László mélyen európai. Egyrészt a Budapesttől Délnyugat- Franciaországig vezető pályafutása teszi azzá, másrészt festészete és szabadságkeresése az őt befogadó országban. Talán úgy gondolják, hogy a képzelete által megformált madarak igazi szabadságszimbólumok, a szólás-és az alkotói szabadságé, bár bennem kérdéseket ébreszt, hogy nincs szárnyuk. Úgy vélem ezért fontos számára, hogy ezt a kiállítást bemutathassa az Európai Parlamentben, mert ez a hely az emberi jogokat és az alapvető szabadságjogokat tiszteletben tartó társdalom reményeinek megtestesítője.

László része akart lenni az őt befogadó térségek fejlődésének. Rouenban és Délnyugat-Franciaországban egyaránt úgy illeszkedett be, hogy közben tiszteletben tartotta a helyi sajátosságokat is. Az őt inspiráló építmények és a környezet lekötötték energiái nagy részét. Igaz, hogy a művészet hozzájárul a régiók fejlődéséhez, hiszen kulturális identitás ösztönzi a képzeletet és az alkotókedvet az emberi tevékenység más területein is.

László mindenhol arra törekedett, hogy kapcsolatot építsen ki a térségben lakó emberekkel, mintha azt akarná mondani: „Nézzétek, mire ihlet a hely, ahol éltek! Fogadjatok be magatok közé annak ellenére, hogy hosszú utat tettem meg idáig , amíg megérkeztem hozzátok! „Isten hozott László! A magad módján- és ez is ér annyit, mint a miénk – Te is Európát építed!

(Claude Delcroix , MPE Brüsszel, 1998. Június 24. Claude Delcroix európai parlamenti képviselő beszéde Mindszenti László önálló kiállításának megnyitása alkalmából Brüsszelben, az Európai Parlamentben. )

„ …László a szabadság különböző aspektusait vizsgálja. Festészete mindenek előtt izgalmas utazás világunkban. (…)szüntelenül azt üzeni nekünk , hogy az élet magában hordozza a boldogságot, csak észre kell vennünk. Művészete óda az Alkotáshoz. László felfedezett egy titkot, amit megoszt velünk : a szabadság bennünk van. Eszméje szabadon szárnyal egészen a „másik, titokzatos világ” határáig, sőt még azon is túl. Minden műve ablak a végtelenre”

(Mindszenti Krisztina – a művész lánya)

„ (…) A szimbólumok hatalma, a költészet mélysége, a kifejezés gazdagsága, melyhez tökéletes mestertudás párosul, mely egyetemes karaktert kölcsönöz.”

(Cziffra György – 1984)