Mike Nichols DVD-n napvilágot látott 1971-es filmje, a Testi kapcsolatok mely állítólagos obszcenitása miatt még a bíróságot is megjárta két férfi évtizedes barátságán keresztül nyújt betekintést a boszorkánymesterek konyhájába egy régi kedves ismerős, az ekkor még hamvas Jack Nicholson, és a Simon and Garfunkel zenekar Art Garfunkel névre keresztelt énekes-zenészének főszereplésével.
A két barát mindenben egymás ellentéte. Míg Nicholson rámenős, könnyed csábító, addig Garfunkel, ha nem is elsőáldozó, de sokkalta gátlásosabb, romantikusabb típus. A két pasival először egyetemi éveik alatt találkozhatunk, és húsz éven keresztül követhetjük nyomon őket, miközben a nőkhöz fűződő viszonyukat töviről-hegyire megismerjük az első vadtól, a szép jogászlánytól (Candice Bergen) kezdve, a depressziós modellen át (Ann-Margret), a szerepjátékot játszó prostituáltig (Rita Moreno).
Jó szívvel azonban bárkinek nem ajánlom a filmet: feldobott állapotba semmiképpen nem kerülünk tőle, az önvizsgálatra azonban kitűnő lehetőséget nyújt.
És nem csupán a férfiak számára.
A felbukkanó női karakterek bennünket is kíméletlenül szembesítenek az érzelmi alapon vagy a számító, kristálytiszta logikával meghozott döntéseinkkel; a mozit nézve nemcsak azt tapasztalhatjuk meg, hogy milyenek a nők a férfiak szemén keresztül, de arról is értesülhetünk, hogy milyenek és hányfélék is tudunk lenni mi nők, ha (testi) kapcsolatokról van szó.
Rozi étvágya a film alatt: