Jude Law |
Szóval, adott ez az Alfie, aki adva volt már a filmtörténetben egyszer, valamikor a hatvanas években, akkor éppen Michael Caine formálta meg a történetét leporolták, aktualizálták, újrafazonírozták, megmutatván nekünk lányoknak, asszonyoknak, hogy bizony pasiban is akad szingli (csak őt agglegénynek hívják), és hogy közel sem olyan biztos, hogy ezen állapotot annyira élvezi, mint ahogyan azt mutatja.
Megéri átlendülni hát a film rózsaszín inges, Prada cípős, macsó-filozófiás kezdetén, mert ezt követően egy a kalandjain, tündöklésein és bukásain edződött facér pasi keserédes történetébe nyerhetünk bepillantást, aki a filmidő alatt felelős férfivá érik, és aki saját bőrén tapasztalja meg az ismert mondás igazságtartalmát: ami nem öl meg, az erősebbé tesz.
Merthogy a filmben bizony akasztják a hóhért van, aki csak megszorongatja egy kicsit, akad aztán olyan leányzó, aki majdnem megfojtja; akiben hősünk bízik, az árulja el, akitől tart, arról derül ki, bízhat benne. Bizony, bizony, már a nők sem a régiek
Nemtől függetlenül bárkinek szívesen ajánlom ezt a melankolikus felhangoktól sem mentes komédiát a lányoknak pedig főként azért, hogy lássák, minden ellenkező híresztelés ellenére még a férfiaknak is ketyeg a biológiai órájuk, sőt, legalább olyan kiszolgáltatottak nekünk, mint mi nekik.
Rozi étvágya a film alatt: