Legalábbis az ő szempontjából. Ami Hitler számára diadal és győzelem volt, az Európa számára a pusztulás, a vég kezdete, trauma, melyet évtizedeken keresztül alig-alig sikerült kihevernie. A film merész módon nem ebből a kanonikussá lett szemszögből mutatja be a második világháború végnapjait, hanem az érem másik oldalával ismerteti meg a nézőt. Egy még mindig büszke, de megtört, fanatikus eszméihez a sírig hű diktátort ábrázol, aki mellett csak néhány elkötelezett híve és szerelme, az utolsó napokban feleségül vett Eva Braun tart ki az elkerülhetetlen végig.
Hirschbiegel filmjének pontosan ez a tárgyilagos megközelítésmód az erőssége a propagandaminiszter felesége, aki rajongásában Hitler lábát csókolgatja, és önkezével mérgezi meg ciánnal hat gyermekét, a szovjet bombázások alatt sírva vígadó Eva Braun képe vagy a barikádokon harcoló, és ezért kitüntetésben részesülő német gyerekek látványa épp elég megrázó az eseményeket szent borzadállyal figyelő néző számára.
A svájci Bruno Ganz döbbenetes alakítása a film egyik sarokpontja Ganz lényegében Hitler egész gesztusrendszerét, mozdulatait, hanghordozását rekonstruálta, a színész által keltett illúzió teljes és sokkoló.
Bár A bukás Hitler utolsó napjai kiváló film, csak az erős idegzetű, a történelemre fogékony nézőknek ajánlom. Nekik azonban mindenképpen.
Rozi étvágya a film alatt:
Fotó: www.bukas.hu