A Maldív-szigetekről alapból csak optimistán tud írni az ember, ami nem véletlen: ha a fehér homokban sütkérezünk, lábujjaink között a sötétkék óceán játszik bújócskát, és csak akkor nézünk ijedten párunkra, ha meg-megbotlik a koktélos tálcával, nem nagyon van kedvünk az élet bonyolultabb felével foglalkozni. És ez idill nemcsak képeslapokon csodálható, hanem pár órás repülőút után számunkra is megélhető valóság lehet.
A képlet egyszerűbb, mint egy sirályhang: legyen egy komplett vízi országod, amelyen csak a furcsa véletlenek sorozata miatt élnek még emberek. A 90 ezer négyzetkilométerből ugyanis csak háromszáz nevezhető szárazföldnek, a többi a nagy kékség, így minden különösebb elmebaj nélkül gondolhatnánk a katalógusok olvasásakor, hogy itten csikóhalak a rendőrök, a vendéglősöket pedig a lepényhal-fajták gasztronómiára érzékeny egyedeiből válogatják össze. A Sri Lankától délnyugatra fekvő, 26 korallzátonyból álló szigetlánc 754 km hosszú és 118 km széles, de ez tipikusan az a hely, ahol a számok nem mondanak semmit.
Itt a hangulat mesél.
Teljes relax
A tökéletesen ellazult alapállapot elérésében nagy segítségünkre van a stabil időjárás is, amely egyedül csak a szigeteken élő naptárkészítőket kergeti rémületbe, mivel minden hónapot ugyanúgy kell illusztrálni: sehol egy hópehely, egy hulló falevél, tajtékzöldbe fordult mező, csak a nyár és annak szépséges kellékei.
Egyedül az eső bukkan fel, mint variálható képelem; a szigeteken gyakori a langymeleg trópusi eső, amely a grafikusok mellett azonban a botanikusokat is boldoggá teszi: a maldív vegetációnál jobb és szebb élettér kevés akad a Földön. Kókuszpálmák, csavarpálmák, kenyérfák, és akkor még nem is beszéltünk a National Geographic reklámsportjaiból ismerős teknősök, halak izgő-mozgó kavalkádjáról.
Az élet azonban nem habostorta: a sziget a haszonnövények számára kevés megélhetési lehetőséget biztosít, csak az édesburgonya, a yamgyökér, a görögdinnye és a köles mondhatja el magáról, hogy sikeresen leigázta a maldív talajt.
Turisták, előre!
Azért azt sietve hozzátesszük, hogy az édenkert nem a látványosságok garmadáról híres. Persze, Srí Lanka közel van, de a natúr paradicsomi állapot másfajta hozzáállást kíván, mint a könyvturizmus.
Ezt tudják az őslakosok is, akik egyébként egyáltalán nem nevezhetők megalomán hódítóknak, hiszen az ezerkétszáz szigetből csak kétszázat népesítettek be. Bár ehhez az is hozzátartozik, hogy egy pár méteres szigeten csak komoly fantáziával lehet falusias környezetet kialakítani. Ráadásul a magaslati levegőt kedvelők is bajban vannak: a szigetek legmagasabb pontja 20 méterről figyel a tengerszintre. Ehhez képest a Mátrában élők valóságos himalájai környezetet biztosítanak az odalátogató szlovák turistáknak.
Turistákból azonban itt sincs hiány. Persze a kapacitások végesek, az országot több utazó akarja látni, mint amennyit a helyiek ki tudnak szolgálni, így aztán arra sem törekednek kifejezetten, hogy egymást túllicitálva törjék le az árakat. És mégis: felelősségünk teljes tudatában jelentjük ki: itten minden petákért milliószoros és rendkívüli élménycsomagot kap az ember.
Ha szerencsénk van, például találkozhatunk az őslakosok valamelyikével. Ez egyáltalán nem egyszerű feladat, ugyanis szigorú értelemben vett őslakosból csupán 200 él a szigeten, a többi a szingaléz-arab-maláj viszonyrendszerben találja meg a felmenőit.
Az ősöregségnek csak kevés nyoma van: gyakorlatilag az autentikusság kimerül abban, hogy valamely kókuszligetben nagyot szippantunk a levegőből, és érezzük, milyen intenzíven támadják meg az erdő, a víz és a szélzúgás démonjai a gondolatainkat.
Arab dicsőség
Emlékgyártásból, kegyhely- és templomépítésből az arab korszak vizsgázott jelesre. A ma már száz százalékosan iszlámista ország egy sor olyan jellegzetességgel bír, amelyet sehol máshol nem találni. Például itt korall-mészkőből építették a mecseteket, és olyan kőfaragóművészeket is partra dobtak, akik egyedi, stílusos, sehol nem látott művészettel zavarják meg a turistát.
Elsősorban Maléban, ami a sziget fővárosa, és amely a Nagy Péntek mecset jellegzetes minaretjével és a Szultán-parkbeli múzeummal ragadja magához a figyelmet. A fővárosban tett séta nem nevezhető római léptékűnek, de annak ellenére, hogy a város álmoskás, egy sor helyi jellegzetességgel barátkozhatunk meg. Kifejezetten ajánlott és üdítő szétnézi a Singapore bazárban, ahol – bírjuk szemmel és pénzzel – a maldív ajándéktárgyipar remekeiből is beszerezhetünk párat.
De hozhatunk haza hamisíthatatlan ízeket is. Ehhez azonban két dolognak egyszerre kell teljesülnie: ne használjunk fogkefét, és mindig rendeljünk halat!
Rizzsel.
