Dan Brown |
Pedig a nagy tekintélyű egyházfi direkt felhívta az olaszok figyelmét arra, hogy ne olvassák, ne vegyék a könyvet, a katolikus könyvesboltok pedig ne is engedjék be üzlethelyiségükbe. Végül is ki látott már olyat, hogy valaki Buddháról, vagy Mohamedről írt volna hasonlóképpen? A könyvben sűrűn emlegetett egyházi szervezetet, az Opus Deit egyszerűen gyilkossággal vádolja meg a szerző, ez sem maradhatott szó nélkül.
Apropó marketing! Az író, Dan Brown szinte patikamérlegen mérte ki a könyv összetevőit. Legyen benne egy titok, kell hozzá némi misztikum, borzongás (amit ezúttal egy rovott múlttal bíró albínó szerzetes testesít meg), aztán némi halovány szerelmi szál, nyakon öntve a művészettörténet habos kakaójával, és egy jó adag krimifalatkával tálalva. Mindenből csak pontosan annyi, hogy ne utálkozhasson senki – így aztán a krimikedvelők azért vegyék meg, mert krimi, a krimiutálók pedig azért, mert nem is krimi.
Dan Brown esetében már valóban nem is művészetről, hanem ragyogó mesterségbeli tudásról kell beszélnünk. Amikor a vele készült interjúban arról faggatták, hogy könyve antikatolikus-e, egyszerűen annyit mondott: nem. És hozzátette: Ez a könyv anti-bármi. Ez egy könyv. Amikor írtam a történetet, azon fáradoztam, hogy bizonyos szempontból fedezzem fel a kereszténység történetét, úgy, ahogy engem érdekelt.
Egy könyv, amitől nem szabadulunk» Leonardo? Da Vinci!» Moziba megy a kód» Mi, és a Da Vinci kód» Amit tudni akartál róla» |